Bacsó Béla szerk.: Színháztudományi Szemle 4. (Budapest, 1979)

Csengery Kinga: HAT SZEREP KERES EGY SZERZŐT Pirandello darabjának első magyarországi bemutatója

géezségre. /A Mostohalány itt megint hangosan elneveti magát./ Ugyan, hallgattassa már el! Kibírhatatlan! Igazgató

: Hagyja már abba! Az isten verje meg, képtelen vagyok végighallgatni, mit akar az apja! /Mostohalány az Igazgató kiáltására hirtelen elgondolkodó-álmodozó kifejezést ölt, de arcán ott marad a félbeszakadt nevetés.../ Láthatjuk, hogy az eredeti szövegnek a tények kimondásában, illetve elhallgatáséban való árnyaltságát, finomságát, az átdolgozás mindent szavakkal kifejező szájbarágássá változtatja. A Mostohalány indulatai nem visszafojtva, mozdulataiban és mimikájában jutnak kifejezésre, hanem elemi erőVel törnek ki szavaiban. Ezzel szemben az igazgató lényegretörő durvasága, hidegvérű tárgyilagossággá és udvariassággá módosul. Olvassuk most el ugyanigy, a szövegeket egymás mellé helyezve azt a jelenetet, amelyben a Madame Pácénál történteket reprodukálják: Karinthynál Anya /a jelenés alatt remegve, nyögve ül a helyén - most nem birja tovább, felugrik, vad kiáltással a szinészek közé veti magát/: Boszorkány !...Vigyázz!...Ne tedd meg! /Nagy zűrzavar. Szinészek szétválasztják Pácét és az anyát. Pace vicsorog a fogával. Ügyelő odasiet, súgó fölemelkedik/ Mostohalány /magánkivül szalad anyjához, nyugtatni próbálja/: Nem! Nem! Anyukám!...Nem!... Anya /őrjöngve/: Ne tedd meg! Ne tedd meg! Mostohalány : Anyukám!... Nem!...Nem!... Anya

: Ne tedd!...Ne tedd!... Mostohalány

: Nem!...Anyukám!... Apa /odasiet/: Nyugodj meg!...Nyugodj meg!... Anya /utálattal ellöki/: El innen!... /Aggódva keresi a lányát/ Hol vagy?...Gyermekem! /sikoltva/ Ne tedd!...