Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

foglalata." /Feleky, 176-7. old./ A drámaíróknak az eddig felvázolt társadalmi és szinházi viszonyok között nem volt tul sok választása. Ha nem fogadták el a kor diktálta feltételeket: vagy eleve nem irtak drámát, vagy pedig irtak, de nem mutatták be őket. Ellenkező esetben alkalmazkodniuk kellett a körülményekhez. "Nem jutnak tehetséges drámairók szóhoz, igy egyre rosszabb a termés a drámában, mert a levegő olyan, hogy még a bevált és valóban tehetséges drámairók is kénytelenek bizonyos áldatlan kényszerek alatt meg alkuvásokba bocsátkozni és igy gyönge, unott, kedvetlen vagy számitó óráknak eredményei a drámák." - ismerteti a tényeket Tersánszky, részint talán személyes tapasztalatok alapján. /197. old./ S mi lett ezeknek a kényszerű megalkuvásoknak az eredménye: "...a magyar drámairodalomban nyoma sincs a magyar ós általában az emberi problémáknak... nem iródtak háborús darabok... az egész világtragédiából semmi élmény sem rakódott le, szívódott át a magyar dráma gondolati, érzelmi matériájába, idegéletébe" - irja Bárdos - "... itt nem holmi háborús tragédiákra gondolok, hanem azokra a csaknem tudatalatti elváltozásokra, melyeknek még a legvidámabb játékokban is nyomot kellene mutatniok." /254. old./ S vajon, miért köttettek meg ezek a kompromisszumok - igaz-e hogy csupán a "külső nyomás" inditotta a magyar szerzőket arra, hogy ne foglalkozzanak korunk valódi problémáival? Vajon, maradéktalanul megállja-e a helyét a jelentős tehetségét aprópénzre váltó Lengyel Menyhért védekezése, araikor kizárólag a "minden őszinte hangot megbénitó erkölcs- és államrendészeti hullámra" hivatkozik, mely miatt a társadalomkritikára, szatirára, az ösztönélet őszinte feltárására "nálunk gondolni sem lehet"? /191. old./ /Megjegyzendő, hogy Lengyel A postáskisasszony c. darabját éppen a vita kirobbanásával egyidőben, 1927. december 23-án mutatta be a Vigszinház. A darab kiválóan példázza, hogy az elvárásokhoz való alkalmazkodás miképpen torzítja el a lecsúszott dzsentrilány történetében rejlő társadalomkritikai vagy "az Ösztönélet feltárására" vonatkozó