Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

lehetőségeket./ S Heltainak igaza van-e, amikor szintén "a gondolatot szűkebb korlátokba szoritó" cenzúra nyomásával magyarázza azt a tényt, hogy az írók alig találnak megirandó témát? "Mi marad a magyar irónak? A máról nem irhát, mert akárhová nyul, a kezére ütnek. Szent és sérthetetlen mindenki. A jó erkölcsök mindenekelőtt! Marad számára a mult, amelyhez szintén csak kesztyűs kézzel szabad hozzányúlnia, vagy marad egy olyan elképzelt világ, melynek nemcsak falai vannak papirosból, hanem igazi élet hijávai ténferegnek alakjai is." /173. old./ Ignotus Pál nyiltan szarkasztikus hangja, mellyel a korabeli drámák tematikáját jellemzi, egyértelműen arra enged következtetni, hogy itt valami belső baj is van: "

A mai színdarabok legnagyobb része valami egészen imaginárius, bizonytalan, megfoghatatlan, de éppen nem absztrakt milieuben játszódik

, /kiemelés tőlem - F. T./ Ez a milieu: ellenőrizhetetlen keveréke a nagyvilágnak, félvilágnak, apa che-világnak és kispolgári világnak. A tipikus mai színdarab hőse: a dúsgazdag cocotte, akiről kiderül, hogy érintetlen, hogy marquise és hogy selyempijamájában csendes és szerény családi tűzhelyre áhítozó szív dobog." /264. old./ A drámairásnak a kortól, a valóságtól való elfordulásában más általánosabb - az ábrázolandó korral összefüggő, abból következő - tényezők is szerepet játszottak. A közönség és az iró /a polgári író/ ezzel az adott valósággal meglehetősen ellentmondásos viszonyban állt. A korral foglalkozó fejezetünk tanúsága szerint nemigen értették, hogy mi folyik körülöttük, sőt, talán nem is akarták megérteni. A kommunista Barta Lajos találóan jegyzi meg: "... a polgári világ nem akarja látni saját világának felbomlási jelenségeit, még kevésbé valami keletkező világnak őt hátszéllel megfújó jeleit..." /252. old./ Igen, a húszas évek polgári drámairása egyelőre igyekezett elkerülni azokat a felismeréseket, melyek eddigi nézeteinek, értékrendjének feltétlen revideálására késztették volna. E lelkiállapotot érzékeltetni Füst Milán vallomása: "Ma az