Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - I. A dramaturgia csapdája. Shakespeare: Troilus és Cressida

I. A DRAMATURGIA CSAPDÁJA Shakespeare: Troilus és Cressida A Troilus és Cressida mind a Shakespeare-kutatók, irodalmárok, drámatörténészek, mind pedig a gyakorlati szinházi emberek számára mindig fogós probléma volt: nem lehetett kikerülni, de ha egyszer belebotlottak, még nehezebb volt belőle kilábalni. Problematikusságát, megfoghatatlan atmoszféráját lehetetlen egyértelmű fogalmakra leforditani, s a dráma elemzéseinek többnyire egy ponton tul vagy irracionálissá kellett válniuk, vagy magától a konkrét darabtól kellett elszakadniuk. A műelemzés dilemmái éppen a müfajtalanság és a kézzelfogható mértékek hiánya miatt erőteljesebben nyilvánultak meg, mint más esetekben, s a darabot számos kritikusa saját fogalmi szegénysége, értetlensége vagy éppen az elemzés zsákutca-jellege miatti felháborodása következtében vetette el - ám sok esetben méltatói sem jutottak tul e tényezőknek az ellenkező előjelre való pusztán szubjektív felcserélésénél. Ha mi most a darab elemzésére vállalkozunk, mindvégig szem előtt tartva azt a korlátot, hogy végérvényes formáját csak a szinpadon nyerheti el, akkor egyfelől egy szinpadi megvalósitás számára legfeljebb általános, elvi támpontot tudunk nyújtani, másfelől viszont * saját szűkösségünk miatt eleve nem próbáljuk "véglegesen megmagyarázni" a darabot. Amire kísérletet teszünk, az a legjobb esetben is csupán néhány olyan összefüggésnek a felvázolása, amire az eddigi kutatók viszonylag kevés figyelmet szenteltek.

1 • i X A darab legfeltűnőbb vonása az alapvető konfliktusok hiánya, s a meglévő ellentétek /Troilus és Cressida szerelmének alakulása, Achilles és Ajax versengése, illetve a két tábor szemben-