Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - I. A dramaturgia csapdája. Shakespeare: Troilus és Cressida

állása/ korántsem tekinthetők drámai konfliktusoknak: helyesebb árnyalatokról, lokális színezésekről beszélni, amelyek sokkal inkább a bemutatott világ teljességének' a statikus homogeneitását biztositják, semmint azt a drámai mozgást, amely a meglévő folyamatokra hivná fel a figyelmet. Egyes Shakespeare-kutatók /Fleay, Dowden, Bailey/ éppen emiatt gondoltak arra, hogy több alkotó töredékéből állt össze a darab: a felmerülő konfliktusok lényegében nem érintik egymást, nem egymást erősitik és támasztják alá, mint a többi Shakesp ear e-d rámában, s emiatt Shakespeare szerzősége is kétségesnek látszik. Anélkül, hogy ebbe a kérdésbe mi magunk is belebonyolódnánk, eleve le kell szögeznünk, hogy alapvetően más szempont segítségével közelitjük meg a dráma világát: egységes, szervesen összeálló műalkotásnak tekintjük, s ezért ezt az egységet helyezzük szem elé; az ellentétek viszonylagos különállását és esetlegességét a bemutatott világ alapján próbáljuk megérteni, s ezért a mi kérdésfeltevésünk a következő: milyen az a világ, amelyben a tettek, gondolatok, ellentétek egymás mellett, érintetlenül úsznak el, s amely éppen emiatt alapvető konfliktusokkal sem rendelkezik? Magától következik a második kérdés: egy ilyen mozgás nélküli, elsősorban állapotot rögzitő világ drámailag hogyan dolgozható fel, s mi a jellemző az igy létrejövő dramaturgiára? Természetesen megtévesztő dolog konfliktusnélküliségről beszélni, ugyanis maga a cselekmény egy állítólagos konfliktusba ágyazódik: a görög-trójai háborúba. Nincs szükség azonban hosszú fejtegetésre annak belátásához, hogy a két tábor voltaképpen csupán egy és ugyanannak a romlott világnak a két arca, hiszen egyaránt semmirekellőkből áll mind a két csapat. A harc egy felszarvazott férj és egy ringyó miatt folyik, s ez eleve rányomja bélyegét mindenre, azaz minaenx kénytelenek vagyunk ennek fényében nézni. Mivel pedig Shakespeare kizárólagosan ezt tekinti minden ellentét és küzdelem alapjának, ezért már a téma kiválasztása is sokatmondó. A háborút kiváltó okot nevetségesnek lehetne tartani, de ez mégis számtalan ember halálával jár együtt, s a darabnak a különös, a többi Shake spe are-dar ab tói különböző