Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - I. A dramaturgia csapdája. Shakespeare: Troilus és Cressida

tikáját képviseli: ő maga is része a romlott világnak, lehetőségét sem látja annak, hogy olyan szerelem jöjjön létre, amely minden külső mértéket levet, s ezért a taktika játék lesz, öncélúvá válik. Kissé profánul fogalmazva: a taktika mindenfajta stratégiát vagy politikát nélkülöz, és ha csak ez tölti be a világot, akkor kizárólag önös célokra vonatkozik /pl. anyagi javak megszerzése, férjhezmenetel, vagy Cressida esetében a szeretkezés, játék/. Ismét a Rómeó és Júliához fordulva: a két fiatal között ott nem létezik taktika, hiszen nincsen tartaniuk egymástól. Szerelmük olyannyira intenziv, mély és emberi, hogy ez lesz a mérce a külső valóság felé is; tudják jól, hogy egy ilyen kapcsolatnak nincsen köze a körülöttük lévő világhoz, attól minőségileg különböző, tehát a kapcsolaton belüli taktika értelmetlenné válik. Julia takfcikája igy nem Rómeó felé nyilvánul meg, hanem a külvilág, a szülők, Paris, a dajka felé. Ám ebben az esetben a taktikázgatás révén egy emberi, nembeli szerelem és kapcsolat próbál a külvilágnak diktálni, mig a Troilus és Cressida esetében az embertelen és értelmetlen világgal Öntudatlanul azonosuló, illetve ahhoz igazodó lány a taktikázgatás révén ezt a világot vezeti be a fiúval való kapcsolatba is. Igy egyértelmű, hogy csak külsőleg lesz Troilusé /hiszen nemlétező bensőjét makacsul védi/, s ezért torésraentesen megy át más férfiak karjába. Hiszi, hogy emberi integritását belső meggyőződését nem veszitette el, noha Shakespeare nyilvánvalóvá teszi, hogy egész magatartása és viselkedése a belső én hiányából következik. Nem értünk ezért egyet Jan Kott-tal, aki ugy véli, hogy Cressida belátta

: nem tehet mást, csak szajha lehet - Cressida nem fejlődik, legfeljebb a dráma során egyre láthatóbb lesz a jelleme. ^ Egészen más Troilus helyzete. A darab elejét illetően elfogad ható William Hazlitt véleménye, aki szerin "Troilus maga nem jellem, csupán egy közönséges szerető". Azonban már első megjelenése is arra utal, hogy alakját Shakespeare gyökeres ellentétnek szánta a világgal szemben: Én gyengébb vagyok, mint a női könny, Álomnál puhább, szamárnál csacsibb,