Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Főidényi F. László: Dramaturgia-történeti vizsgálódások a Troilus és Cressida-monda két feldolgozása kapcsán - I. A dramaturgia csapdája. Shakespeare: Troilus és Cressida

lapotazerüségen, nem pedig a dinamikán van a hangauly. Ebben a világban éppen emiatt caakia annak van lehetőaége, ami létezik, ugyania semmilyen drámai mozgáa ainca, ami a lényeg éa jelenség dialektikáját feltárná. Shakeapeare köziemért darabjaiban a moz gáaok ábrázoláaa következtében a világ aokazinü lesz, s az elvont lehetőségnek ugyanolyan gyakorlati realitása van, mint a létező valóságnak. Rómeó és Julia szerelme vagy Hamlet léte egy fajta lehetőséget jelent a világ számára, és ugyanolyan véres valósággal rendelkeznek, mint Verona vagy Dánia többi szférája. Ezekben a darabokban a szubsztanciális értékeken alapuló konfliktus megléte eredményezi a lényeg és jelenség közötti diszkre pancia megmutatkozását, s ugyanennek a konfliktusnak a követkéz tében válik mindkettő létezővé és valóságossá. A Troilus és Crerjsidában alapvetően más a helyzet, ugyanis a homogeneitás következtében nincsen gyakorlati lehetőség arra, hogy az ábrázolt világon belül bármilyen más szférát kibontsanak. Shakespeare ennek ellenére kisérletet tett arra, hogy bizonyos eszményeknek, józan emberi vágyaknak valamiképpen hangot adjon, azon ban korántsem véletlen, hogy ez sehol sem megy tul a puszta szóbeli deklaráción, és sohasem csap át valóságba. A legjellemzőbb ebből a szempontból Ulysses hires monológja, amelyben az állapotot megpróbálja folyamatként

, valaminek az eredményeként bemutatni: Zuzd a rangfokot, Minden magas terv létráit, s beteg A vállalkozás! Mi más tartja fenn A községeket, iskolai rendet, Városi céhet, a távoli partok Békés kereskedelmét, születés Elsőszülöttség jogát, kort, babért, Jogart s koronát, mint a rang s az érvény? Szüntesd meg ezt, hangold el ezt a hurt, S mily hangzavar támad ! Hogy nekiesne Mindennek minden: a kötött vizek A part fölé emelnék keblüket