Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)

Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/

tapasztalatait tükrözi a Nyuga

t-cikk - tudjuk, hogy Kassák aktivan is "bábáskodott" az uj szinház születésénél. "A külföldi szinpadkisérletek ... az egész mai szinpad-fölfogásra rácáfoltak... Ha a szinpad, mint számottevő tényező, fenn akar maradni, akkor, ahogyan az épitészet, a zene, a költészet, a festészet eljutott önmaga tiszta megismeréséig, a szinházmüvészétnek is el kell jutnia való Önmagához... fel kell szabadulnia a saját múltja alól. Ezt a fölszabadulást csak a költő, szinész, festő és rendező, fény, hang, szin és mozgásnak mint elemeknek az egysorba állításával lehet elérni." /185. old./ Vagyis, az irodalom "elemmé" degradálása, ami Babitsnál felháborító szentséggyalázás, Kassák szerint az uj, önálló szinházi műfaj létrehozásának szükséges feltétele. Ebből következik, hogy Kassák éppen a "múlttal", a hagyományokkal szemben elutasító: "Amit eddig a szinházban láttunk, az a legsikerültebb esetben is dráma művészet

, tehát irodalom' és nem színházművészet volt. A színpadon nem elsődleges alkotás, hanem transzformálás. És tévedés a színházművészetről beszélni a drámaalkotás alapján. Ezen az uton csak a költők által megalkotott drámát játszhatjuk meg jól, vagy még jobban a színpadon, mint alárendelt alkalmatosságon. De nem teremthetjük meg a szinház művészetét, azt a mi igényeinknek megfelelő uj műfajt, amelyben ... a dráma is, mint alkotó elem bent foglaltatik, ahogyan egy gépben a csavar..." /185. old./ Az uj műfaj formája, szemlélete is átlényegül: "Az uj színházművészet az anyagszerüség és tárgyilagosság felé fejlődik. Nem illúziókat, hanem térben történő valóságot akarunk. A színházművészet valóságát, melynek egysége az alkotó szellem és az alkalmazott anyag szigorú konstrukcióján alapszik. És itt nem gondolok egy romantikus és ezerszer agyonkomplikált Gesamrat-kunstra. Nem, csak egy uj műfajra, ami a mai ember érzés- és gondolatvilágát fejezi ki időben és térben, mint ahogyan kifejeződünk az irodalomban, zenében és képzőművészetben. /Gondoljunk Tairoff- Piscator- és az amerikai műkedvelő színpadokra./" /185-6. old./