Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 3. (Budapest, 1978)
Feldmár Terézia: A magyar drámaírás válsága/Egy irodalmi vita tematikus ismertetése/
Ha jól értjük Kasaák kiáltvánnyá tüzesedő irását, a korszerű szinház egyik formai-tartalmi alapelve éppen a drámájátlanság lesz. Illúzió - a klasszikus dráma önmagában zárt világa helyett az alkalmazott anyagnak /mely végsősoron nem lehet más, mint az adott társadalmi valóság/ a maga anyagszerüségében való, tárgyilagos felmutatása. Ezt látszik alátámasztani az egyik legilletékesebb, maga Piscator is: "Nem véletlenül lesz minden darab esetében maga az anya g a főhős. Belőle következik az élet szükségszerűsége, törvényszerűsége; mely végre magasabb JVC értelmet tud kölcsönözni a magánsorsoknak is." Az életképesnek Ígérkező uj szinház /és dráma/ tartalmában is szükségképpen forradalmasul. A társadalom, a tömegek felé fordul. Az adott történelmi pillanatban ez az egyetlen művészileg járható ut. Hiszen a korszakra óhatatlanul az osztályharc feszültsége nyomja rá a* bélyegét. Furcsa módon e tematikus változás társadalmi motivációját a legvilágosabban a cikkében nyiltan "reakciós" nézeteket hirdető Márkus László látja: "Sem a tőke, sem a proletariátus nem lehet mecénás, mert lényegük a művésziét lenség, a gazdasági harc prózája. Az ő művészetük a film és a vitairat és a mai dráma, ennélfogva vagy csillapítóan szórakoztató giccs, vagy a Piscator dühös népgyüléshangján elbőgött per szif lázs. " /266-7. old./ Sőt, Márkus a magyarországi szituációt is helyesen itéli meg ebből a "retrográd" alapállásból: "Nálunk talán azért súlyosabb a helyzet, mert nekünk sem tőkénk, sem erős proletariátusunk nincs, nincs tehát az a két erő, mely a hatalmasabb országokban legalább művészietlen színházat éltet." /267. old./ Hívhatták bárhogy - művészietlennek, Öncélúnak, irodalomellenesnek -, egy bizonyos, az évszázadok óta először újra önállósult szinház jelentette a praktikus kiutat a klasszikus drámai forma végzetes válságától, ebben a zavarral, bizonytalansággal és feszültséggel teli "drámaiatlan" korban. "Uj forma csak uj élettartalomból és uj mitológiából kristályosulhat." * Piscator: A politikai szinház. Idézi Peter Szondi i.m., idézett kézirat 115. old.
