Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

Álmodva sem Hittem volna, hogy ily szépen "beszélsz. Ha romlott sziwel jöttem volna, szód Megváltoztatott volna. Nézd, arany. Vedd el, s maradj meg tiszta utadon És adjanak erőt az istenek! ... Hidd el, hogy én Nem rossz szándékkal jöttem, uüzös itt Már az ajtó s az ablak is nekem... /IV. 6. p.595./ Marina tehát kiütéssel nyert. S mivel áldásos tevékenysége már az egész intézmény jövőjét veszélyezteti, Boult elvállalja, hogy - testületi lojalitásból - megerőszakolja. Ujabb knock-out. És M

ar

ina rést üt a maga számára, a város jobb embereinek fog órákat adni, és a pénzt leadja a keritőnőnek. A szellemi prostitúció mégiscsak elviselhetőbb, végülis ez nem jár betegségekkel. Mint láttuk, ez a jelenet is a hullámmozgás elve szerint épült. A felvonásba ékelt "prológ" és a némajáték speciális célokat szolgált. A felvonás végére Marina kikerült a rossz házból, és mint Gower mondja: "mesénk azt mondja, hogy jó házba jut..." /V. p.399./ Figyeljünk jól, most következik az ötödik felvonás, a lélegzet-elállitó befejezés, a happy-ending, Salto Mortale három tételben. A felvonás ismét a tengeren játszódik. A szinen Pericles és Marina. Két ember, aki túl van már minden poklon. A 15 éves forma leány azért van itt, hogy életet leheljen az életerőitől elhagyott emberi roncsba, aki lelkében már kivül került mindenen, akit már semmi sem köt e világhoz. Pericles nem szól, mert fájdalma túl van már a szavak világán. Talán sorsa irracionális hullámzásában merült el, ezt próbálja megérteni mindhiába. És a leány is ismeri már a halálfé-