Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

nyörüség, mióta folytatod ezt a mesterséget?" - kérdezi figyelemreméltó tapintattal a kormányzó úr. Megpróbál közelebb kerülni a leányhoz. Nem is volna olyan jó, ha nem beszélgetnének Előtte. Marina kérdése megállítja a kormányzót: "Milyen mesterségről beszélsz uram?" Lysimachus egyre kinosabb helyzetben van, egyre jobban kivan ja a nőt, és sehogy nem akar kialakulni a dologhoz szükséges intim hangulat. Tehát tréfálkozik: "Nem nevezhetem nevén, mert megsértelek." És igy Lysimachusunk szép csendesen belesétál Marina csapdájába. Lysimachus nem tudja még, hogy veszitett, még mindig egyszerű eszközökhöz folyamodik: "Dehát ez a ház, amelyben élsz, azt hirdeti rólad, hogy megvásárolható vagy." És Marina, aki egyre elérhetetlenebb távolságba kerül, és akit mégcsak meg sem tudott érinteni, jól irányzott csapást mér Romlott Lysimachusra: figyelmezteti rá, hogy jobbik énjét, az Elvhü, az Igaz, a Jó Lysimachust otthon felejtette - hiszen bejött a nyilvánosházba. "Te tudod, hogy ez a ház olyanféle hely, és mégis belépsz ide? Ugy hallom, tiszteletre méltó személy vagy s ennek a helységnek a kormányzója." /IV. 6. p.395./ Lysimachus zavaránál csak a vágya nagyobb. Itt az idő, Nagyhatalmú Lysimachus is megszólal: "Ó te hallottál egyet-mást az én hatalmamról, s most már tartod magad, hogy annál komolyabban ostromoljalak." És Lysimachus teljesen elveszti a fejét, már a látszatról is lemond, már csak női testre és ölelkezésre kiéhezett férfi, és e pillanatban mindegy, hogy ő egyébként kormányzó is meg Elvhü Lysimachus is egy személyben: "...kijelentem neked, te gyönyörűség, hogy hivatalos minőségemben szemet hunyok, sőt jóindulattal nézem a dolgodat. Most pedig induljunk, vezess valami bizalmas helyre innen." Marina ekkor támadásba megy át, ahelyett, hogy bizalmas helyre vezetné a kor-