Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

dekes konszenzus jön létre. Ugyanis mindenki úgy tesz, hogy Lysimachus - nem Lysimachus. Egy sajátos kettős helyzet jön létre: a bordélybeliek azt játsszák, hogy minden vendéget hasonló hajbókolással fogadnak, és Lysimachus pedig - cinkosságuk fejében - alkalmazkodik a hely szelleméhez. Boult bejön Marinával. Lysimachus hátán a hideg futkos, hisz ez a lány valóban gyönyörű, s a kormányzó arca elfehéredik a rá váró örömök gondolatára. De még várnia kell. A madam megrémült, ez a kerge lány hátha most is felrúgja a játékszabályokat, hátha nem hátrál meg Lysimachus helytartói tekintélye előtt: "Először is azt szeretném, ha megjegyeznéd, hogy ez az úr nagyon tiszteletre méltó ember." Marina továbbra is csak azt teszi, amit eddig. Nem fogadja el tárgyalási alapnak a bordély-értékrendet, és a maga értékrendjére támaszkodva leleplezi a kialakított konszenzust: "Szeretném, ha olyannak találnám, hogy méltóképpen megjegyezhessem. Asszonyt Azután ő ennek az országnak a kormányzója, olyan ember, akinek én is lekötelezettje vagyok. Marina: Ha ő kormányozza ezt az országot, akkor valóban lekötelezettje vagy; de azt, hogy ebben mi a tiszteletre méltó, nem tudom." /IV. 6. p.394./ Lysimachus egyre türelmetlenebb, az Asszony figyelmezteti, Marina "még nincs betanitva", ezután következik Romlott Lysimachus és Outsider Marina összecsapása. A személyzet el. Lysimachus megzavarodik, átvillan rajta, ő most éppen Romlott Lysimachus. Csend, hosz szú, hosszú, egyre aggasztóbb csend. És ez a lány olyan furcsán néz Beszélgetni kellene ezzel a lánnyal. De mit is lehet mondani egy prostituáltnak? Lysimachus zavartan köhécsel. Hirtelenében nem jut eszébe semmi. Marina árgus szemmel figyeli a férfit, és felméri ellenfelét. Érdekes párosítás: Örömlánnyá lett királykisasszony és kurafi kormányzó. Még mindig csend van. Na végre, egy ötlet: "Gyö-