Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

Marina viszontkérdéséből pontosan kiderül a köztük lévő embertelen viszony felmondása, hogy nem hajlandó vállalni az örömlány szerepét, hogy tudása elegendő ahhoz, hogy átlássa és kijátssza az üzletmenet kellemes brutalitását, hogy kimutatva fölényét és utálatát, megvédje magát. Morális elutasítását feszíti az Asszony világának, méghozzá meglehetősen agresszív formában. Marina: "Asszony vagy?" Az Asszony viccnek veszi a kérdést, úgy látszik, mégiscsak sikerül megszoktatni a leányzót, mégiscsak fellendül az üzlet: "Hát, mit akarnál, mi legyek, ha nem asszony volnék?" Marina pompásan riposztoz: "Tisztességes asszony; vagy ne volnál asszony." /IV. 2. p.387./ Az eredmény egyelőre eldöntetlen, bár Marina szemmel láthatóan kezd magához térni. Bár lehetőségei tovább romlottak: a város fiatalsága értesült hősnőnk jelenlétéről, s többen bejelentik magukat estére. Marina bájai rendkívül vonzóak. Boult: "Szavamra mondom, úgy figyeltek, mintha az apjuk testamentumát hallgatták volna. Egy spanyolnak úgy megeredt a nyála, bogy ágyba feküdt a puszta leírással." /IV. 2. p.388./ Marinánk pedig fogadalmat tesz: Mig mély a viz, kard vág és tüz hevit, Szűz övem oldatlan megőrzöm itt. /IV. 2. p.389./ Feltárul tehát a Létező világa. S bár Marina gazdája létét vonta kétségbe egy röpke kérdéssel - ezeket az embereket mégsem a feneketlen gonoszság, vagy elállatiasodott jellem vitte erre az útra, pontosabban ebbe a házba. Egyszerűen élniöÉ kell valamiből, és ebből meg lehet élni, ha nem is a legjobban. A Keritő és az Asszony, két jobb napokat látott ember, talán iparosok" lehettek, amig bir—