Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

hát a két értékközeg, a nyilvánosház és Marina értékvilágának összeütközése. Az egyik oldalon Marina, az életrekelt kategorikus imperatívusz, a "

Legyen

"' naiv-heroikus képviseletében, a másik oldalon a "Három Gonosz", a "

Van

", a létező világ magától értetődő légkörének képviseletében. Ez a felosztás a moralitások polarizált erőire emlékeztet, de az ötödik felvonás végén látni fogjuk, annál sokkal bonyolultabb, sokkal keserűbb. A felvonásnak számos megközelítési módja képzelhető el. Joan Hartwig ügyes fordulattal a komikum felé 16 17 tolja el az értelmezést, G. Wilson-Knight lényegében megkerüli, ' Quiller-Coutch a szerző nagyszerű művészi tudatosságáról, a szembe1 ft sites megalapozott voltáról elmélkedik. Ugy vélem, itt is a tragikomédia felé hajló értelmezés lesz a legmegfelelőbb. A bordélyt semmiképp sem tanácsos a külsődleges elrettentés, távolságteremtés eszközeivel megjeleníteni. Mint a második felvonás első jelenetében, itt is a mindennapi ténykedés, a nyilvánosház gazdáinak ténykedése adja a jelenet alapját. /Mindegy, mit csinálnak, az Asszony takaríthat, a Keritő plakátot festhet, esetleg a könyvelést nézi át, fontos az, hogy mozgásuk a megszokott, mindennap elvégzendő, bevett cselekvésekből álljon össze./ A bordély kissé veszteséges üzleti vállalkozás, csekkel, könyveléssel, titkárral, s főként, az e3 %edetlen tulajdonosokkal. Az üzlet pang, nincs kereslet, a vállakózás könnyen csődbe juthat: Keritő: Mitylénében nyüzsögnek a gavallérok; sok pénzt elszalasztottunk a vásár idején, mert nem volt elég nőszemélyünk. Asszony: Sose voltunk lányban ilyen szegények. Csak három hitvány van belőle s attól nem telik több, mint amennyi telik, megrothadtak már az állandó üzemtől.