Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

Keritő: Éppen ezért frissekre van szükség mindenáron. Minden ipar megkívánja, hogy lelkiismeretesen dolgozzunk, különben nem lesz boldogulásunk. /IV. 2. p.385./ Mindhárman keresztet vetnek, jól beszélt a főnök. Aztán Boult, a lelkiismeretes magántitkár lebiceg a piacra, hogy új portéka után nézzen; talál is, a kalózokkal meg Marinával tér vissza. Kellemes zene szól, időnként belibegnek a lányok, ők már megszoktak itt, identifikálódtak a cég érdekeivel, a Keritőnő, ez a jóságos asszony, anyjuk helyett anyjuk, intim ügyeiket vele beszélik meg, egyszóval családias a légkör. A nyilvánosház atmoszféráját, a két szint szembenállását úgy lehet a legszemléletesebben megjeleníteni, ha a rendezés vállalja, hogy adott, társadalmilag ellentmondásosan legitim, szükségszerűen distanciáló álláspontot képvisel ezzel a világgal szemben: Gower morális összefoglalójában még csak emlitést sem tesz a bordélyházról. Ez azért is különös, mert minden eddigi sorsfordulat, az irracionalitás #ármely megelőző változata eltörpül ehhez képest. A szereplők értékei itt kapják a legnagyobb kérdőjelet, hiszen az intézmény puszta létével megkérdőjelezi az isteni hierarchia által preferált értékvilágot, mivel az éthosz univerzális, sőt egy általában-való érvényesítési lehetőségét vonja kétségbe. Marinát tehát megvették ezer tallárért, a lányok féltékenyen szimatolják körül, de az Asszony és a Keritő Marinától várja az üzletmenet fellendítését. Megvették, tehát az övék. Az övék, tehát az a dolga, hogy fogadja a férfivendégeket. A logika egyszerű, és ebből az egyszerű logikából adódik Marina végletekig kiszolgáltatott helyzete. Hősnőnket ugyancsak megviselték az átélt élményei. Nem valami rózsás a helyzet. És Marina sir.