Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

Tisztább öröm s több boldogságot ad, Mint ingata ghirnév vágya, vagy az, Ha bekötöm selyembe kincsemet, Hogy balgák s a halál örüljenek. /III. 2. p.376./ Nem kétséges tehát, Shakespeare-t, ez az emberfeletti ember, az istenember problémája mélyen érdekelte az utolsó korszakban. Cerimon és Prospero igy közös művészi akarat szülöttei. Cerimon csak a maga kívülállását szögezi le, Prospero számára már a kívülállás is rezignáció tárgya. Cerimon mesterember, aki mesterségéhez kapcsolódva átlátja a beteg világ betegségét, Prospero utópiát szegez a világgal szembe. Mindketten Bölcsek, "az ingatag hírnév vágya", Pericles vágya, számukra elégtelen, mindketten elutasítják. Lukács György elemzésében meggyőzően bizonyitja, hogy miért van szükség a bölcs funkciójára a romance-ban. ' A bölcs álláspontjáról minden élet és minden halál, minden tragédia és az élet minden szennye jelentéktelenné és elhány ago Ihat óvá törpül, hogy a "látóvá" lett "néző" tekintete bevilágítsa az emberi vegetáció mögöttes esemé14 nyeit, leleplezze és pellengérre állit sa kisszerüs egüket. Elérzékenyülésről, szentimentális összeborulásról tehát szó sincs, az élet akarásáról van szó, élettelen, aláaknázott terepen. Perié]es

ünk most az önvád és lelkiismeretiurdalás tengerén hajózik. Önmaga előtt is főbenjáró bünt követett el, saját mércéje szerint is: vétkes felesége halálában. Tarsusban Cleon és. Djbniyza gondjára bizza újszülött gyermekét. S bár az isteneket okolja Thaisa haláláért, ekkor már a talaj végérvényesen kicsúszott alóla, kilép történetünkből, hogy csak az ötödik felvonásban jelenjen meg ismét. Képzeletbeli előadásunkban most szünet következik, végülis rászolgáltunk a pihenésre.