Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

leződött Önmaga előtt, de a felelősséget ismételten áthárítja az istenekre. Istenek! Mért adtok drágát és kedveset nekünk, Ha elragadjátok? Mi földiek, Adunk és nem kérünk vissza s veletek Versenyzünk becsületben. /III. 1. p.373./ A darab folyamán talán itt sikerül legdrámaibb módon megjeleníteni az élet és halál váltakozásának nagy vízióját. Hiszen halál, kétségbevonhatatlan természeti objektivitás tesz pontot Thaisa életére, de a halálból élet született, gyermekük, Marina. A matrózszokás szerint, az isteneket megszelídítendő, a tengerbe vetik a holt Thaisát. Pericles halottsiratója ismételten a fény-szimbolika elemeiből épül. /III. 1. p.374./ "Szörnyű gyermekágyad volt, kedvesem, / Se tüz, se mécsláng; a vad elemek / Megfeledkeztek rólad, ... / tákolt koporsód hullámsírba jut, / Hol emlék jel s örök lámpák helyett / Vizlövellő cet, zúgó tengerár / Nehezül egyszerű kagylók között nyugvó testedre ..." /III. 1. p.374./ A darabnak mindeddig nem volt értékcentruma, voltak történései, jellemei, indulatai, szereplői és tételei, de nem volt olyan középponti erő, erős jellem, amely szabályozhatta volna a sors kilengéseit. A Három Halász jelenetben nagyon élesen szembesült a derekasság és a lovagi ködképek világa. Ezt az értékközéppontot külsődleges módon teremtettük meg. Gower funkciója a néző számára biztosítja a rálátást és távolságtartást, szemben a sorsok parttalan áradásával, hullámzásával. Nyilvánvalóan szükség van erre a kivüllevésre, az előadott történet annyira abszurd, annyira groteszk. Most