Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

vei jellemzi. A sziripad sötét: A lagzi népe lefeküdt, Horkolás hallik mindenütt, Torkig laktak a disztoron S azért horkolnak oly nagyon. Egérlyuk előtt macska les, Szeme, mint a parázs, tüzes; Tücsök szól a tűzhely mögül, A jó szárazban igy örül... /p. 371./ A szin hirtelen kivilágosodik, s ezt a bensőséges légkört tépi szét a némajáték. Ismét a levél-motivummal találkozunk, a hir ismételten meghatározza Pericles sorsát* indulnia kell haza, hiszen mindössze egy évet lehet még távol trónjától. A némajáték tehát itt is szimbolikus jelentésű. Időtömöritő funkciója közvetlenül belátható, hiszen itt 1 htí-sa már mint várandós asszony jelenik meg. A külvilág Pericles után nyomul, és sorsa ismét negativ fordulatot vesz. Pericles tehát hazaindul, és élettársa is hajóra száll vele. Gower átsiklik e tény értelmezésén: "Indul, Tyruson függ szeme, / S áldott aszonya megy vele. / Ki ellenezné? Menni kell. / A búcsú kinját hagyjuk el. / /p. 372./ De mi ismerjük már lovagunk jellemét, és illő gyanakodnunk kissé. Végülis különös, hogy terhes asszonya is vele utazik. Meglehet, van valami - önmaga előtt is titkolt hátsó szándék hercegünk manőverében. És mivel ebben a darabban minden megtörténhet, talán meg se lepődünk már Gower bejelenté sent "...A szeszélyes sors mást akar. / Északról vad vihart kavar, / ...Sikolt a nő, s jaj Istenem, / Féltében megszül hirtelen." /p. 372./ A felvonás tehát sötét színpadképpel, csenddel, a nászéjszaka hangulatával indult, majd éles váltással teljesen kivilá-