Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

talmán, országán kivül. Az ok látszólag kézenfekvő: félelme Antioc lus dühétől. Mint láttuk, az ok kalandvágy volt, s e mögött az a felismerés, hogy ez a világ és foglalkozása nem képes kielégiteni Pericles önmegvalósitó igényeit. Kiderült az is, hogy lovagunk nem egészen evilági lény, hogy kalandos sorsa és jelleme egymást feltételező egységben van. Pericles csakis a nosztalgiák honában lelt igaz hazára, itt lett azonos lovag-önmagával, itt nyerte el a királylány kezét, mindenki elismerését. Csak éppen önmagát nem nyerhette el. A második felvonás záró jelenetében Simonides király valósággal kényszeríti Periclest és Thaisát, hogy egymást válasszák, de őt sem érdekli túlságosan, hogy a választás mögött valódi érzelmek feszülnek-e. Ne feledjük, a játék eddigi menetében Pericles körül nem volt egyetlen olyan ember sem, akivel folyamatos, szorosabb kapcsolata lett volna, ügy tűnik, sodródó lovagunk végre célbaért, fantasztikus kalandok után, sorsa most talán beteljesül. A naiv néző naiv reménye azonban egykettőre meghiúsul. A mese öntörvényű világában nincs helye a szentimentalizmusnak, összefoglalóan megállapíthatjuk: az első két felvonásban sikerült kimutatnunk a hullámmozgásra alapuló szerkezetet. Hősünk halálveszélyben forog /rejtvényfejtés, illetve vihar/, szerencsés véletlen kimenti a bajból /menekülés, partravetődés, a páncél kifogása/, majd sorsa ingadozással viszonylagosan elrendeződik /Cleon befogadja, illetve lovagi torna, majd Simonides próbája után a házasság/. A harmadik felvonás is Gower prológusával indul, időben kilenc hónapot fog át, az esküvőtől Thaisa szüléséig. A felvonás ismét bensőséges bizalom, védettség atmoszférájából vált át, a darab egyik legkegyetlenebb, legfeszültebb jelenetébe. Az esküvői éjszakát Gower rusztikus, apró képekkel, az éjszaka neszeivel, békéjé-