Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

már nem előttünk zajlik, de ki más győzhetne, mint a "kopott vitéz", Pericles. Ujabb izgalmas történés, és minden udvari szem Pericles felé fordul. /II.2. p. 362./ Esztétikai oldalról nézve az egész felvonulási jelenet az un. anti- -masque újkeletü szinpadi eszközei közé tartozik. Szemben a masque-kal, amely a látvány pozitiv, harmonikus oldalára helyezi a hangsúlyt, az anti-masque a "fejtetőre állított" látványosság, a groteszk vagy abszurd jelentést emeli ki. Ebben a felvonásban még egy pantomimszerü betéttel találkozunk, a tornát követő bankett táncjelenetében. Ez a bankett Pericles sorsának további felfelé emelkedését hozza. Simonides kezdetben, nyilvánosan a lovagok által véghezvitt "hőstettek köteteiről" beszél, de lányának, magánhasználatra sokkal kritikusabban nyilatkozik a körülötte kiépült lovagvilágról. A király leányával Periclesről cseveg: "Thaisa: ... Nemes lovag. Simonides: Csak vidéki nemes, / Ő sem tett többet, mint a többiek, / Lándzsát tört mint ők, s ennyi. Nincs tovább." /II.3. p. 363./ Ez a summázat nagyon tárgyilagos és őszinte, már-már kegyetlen. Apa és leánya összenéznek. Mindketten tisztában vannak az áldatlan helyzettel, Simonides hiába szólítja újra és újra, a régi, elmúlt napok szelleme alól mindig kibukkan valami idegen, nemkivánt elem. És Pericles lovag, Tyrus királya, vidéki nemesi minőségében már megtette az első lépést a Thaisához vezető úton, Nem volt nehéz kitapintania Simonides gyengéit sem, s ragyogó előadásba kezd: ő majd felidézi tünt napok szépségét, ezáltal a "lovag" szerepét játszva el. Szerény, alázatos, elmélázó, udvarias, őszinte /a szükséges mértékben/, majd Simonides próbáján sértett lovagi erénye nevében életveszélyesen megfenyegetheti Simonidest. Elég az hozzá, hogy az