Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

koncepciójától. Szerinte Pericles emberi fejlődésében mély nyomot hagyott találkozása a halászokkal, hiszen olyan tapasztalatokra tett szert, amilyeneket máshonnan nem szerezhetett volna meg, Véleményem szerint, Pericles későbbi, főleg Pentapolisbeli tettelben nyoma sincs e hatásnak. A következő jelenetekben mintha a lovagi világ támadna fel. Megjelennek előttünk a hirnév bajnokai, a Nagyemberek, hogy lándzsatöréssel vetélkedjenek Thaisa királykisasszony kezéért. Pericles is Pentapolisba tart, hogy "megküzdjön szerelmiért". A Három Halász dramaturgiai elhelyezése innen lesz érthető. Jelentősége nemcsak a konkrét jelenetre terjed ki, de az egész darabot átvilágitja, értelmezi. Hiszen társadalmi lent és fent szembe sit ésének - a IV. felvonás mellett - ez volt az egyik lehetséges változata. Mig a halászok jelenetében a mindennapi lét egyik alapvető pozitívuma: az önazonosság világa szembesült a légvár-épitő ember világával, addig a rákövetkező jelenet csak az egyik pólus értelmezését adja. Simonides király udvara - a Don Quijoték, az eltévedt frontharcosok birodalma. Simonides király már kissé szenilis, mint Thaisával folytatott beszélgetéséből kiderül, nagyot is hall, a szeme is rossz már. Simonidesnek azonban lételeme a lovagvilág, s fáradt már ahhoz, hogy szakítson veié. A Pentapolisban játszódó jelenetek uralkodó közege az önámitó nosztalgia

, az önhazugság, önámitás előkelően vállalt formáival. Ezek az emberek jól tudják, hazugság, amit csinálnak, de nem tudnának meglenni nélküle. Számukra a lovagi létforma menekülés

, a világ megválaszolatlan problémái elől. Simonides persze annyira nem bolondos, hogy át ne látná a különbséget a lovagi lét múltja és jelene között. Leánya is nagy problémát jelent neki, eladó lány, igy aztán össze lehet kötni a kellemest a hasznossal. 50