Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

áll végül a Nagy Hal - Kis Hal egyensúly, egyelőre csak feltételesen, a jövendő siker reményében. Vezessetek királyotokhoz, ott Lovagként benne megjelenhetek. Ha sorsom fordul, lesz jutalmatok, De addig adósotok maradok. /II. 1. p. 360./ A második halász zavarba jön, nem tudja Összeegyeztetni a két Periclest, akit kimentett és akivé lett: "Hallod-e, barátom

, ezt a páncélt mi húztuk ki ám a tenger vad sodrából; egy kis kereset, egy kis honorárium csak megilletne érte. -Remélem, uram

, ha jóra fordul sorsod, nem felejted el, honnan kaptad." És Pericles újra elindulhat a lovagok bajnokságán, újra beszállhat a körhintába: Pel, diadalra törni, célom int, Vagy új rosszat hoz rossz sorsom megint. /II.1. p. 360./ A három halász összenéz, aztán tanakodnak, majd vállvonogatva követik Periclest. Két világpólus volt hát a szinen, olyan erők, melyek tudnak is egymásról, függnek is egymástól, de nem ismerik egymást, mert valószínűleg nem is ismerhetik egymást. Érdekes, hogy Peri ele sünk nem fedte fel inkognito ját, még akkor sem, amikor megtehette volna. Számára mindez csak múló epizód volt, elillanó, átmeneti, választott sorsához képest idegen terület. Mihelyt majd teheti, elfelejti a halászok jóindulatát, s mindazt, amit talán tőlük tanult, vagy tanulhatott volna. Értelmezésem itt is eltér Joan Hartwig