Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

dója, s a halász mindjárt a legújabb hireket is elmeséli: "Van egy szépséges leánya, s annak holnap van a születésnapja; királyok és leventék érkeztek a világ minden tájáról, hogy versenyre álljanak és megküzdjenek a szerelmiért," /II.1. p. 359-/ Pericles egy pillanat alatt magához tér, hiszen életeleme éppen a lovagi küzdés világa, és a halász tudósítása szinte mézesmadzagon húzta el előtte a lehetőséget. Pericles felsóhajt: "Ha szerencsém egyenlő volna vágyaimmal, azt kivánnám, hogy én is ott legyek közöttük." Ettől fogva ismét távolodnak egymástól, Pericles ismét ködvárai felé tekint, agyát ismét a hirnév vágya borit ja el. Hisz mit is mondhatna mást egy józan halászember erre a rögeszmére? Nem kevesebbet kivan ez a csapzott, félholt idegen, mint hogy ő is király vagy herceg legyen. No, de erre gondolni is felesleges. És a halász megfogalmazza a fennálló világ alapkövetelményét: "Ó uram, ami egyszer igy van, az nincs másként..." /II.1. p. 359./ A jelenet végkifejlete is a pompás shakespeare-i relativizmus jegyében áll. Periclesünk lekonyul a halász bölcs nyugalma láttán, úgy látszik, mégiscsak be kell állnia halásznak. De hősünk romance-sorsa a saját logikája szerint dolgozik, s a véletlen most Pericles mellé szegődik. A két másik halász közben kivetette hálóját, nagy fogás Ígérkezik. ' Második halász: Segitsen gazdám, segitsen! A hal úgy akadt meg a hálóban, mint szegény ember igazsága a törvényben, bajosan fogjuk kiszedni onnan. /II.1. p. 359./ A gazda a hálóhúzók segitségére siet, Pericles is ott ügyetlenkedik körülöttük. De hiába a nagy igyekezet, az egész munka hiába-