Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

harca az emberiségért Az élet hivsága - Pride of Life - c. ZV, századi angol moralitásban/, valamint a bün és erény konfliktusa. Az ún. Paternoster darabokban /Wyclif emlitése szerint Yorkban 1378-ban játszották; Beverley-ben 1469-ben adták elő a céhek, Lincolnban 1397 és 1521 között kerültek szinre/ a bűnök vetélked31 tek az erényekkel az emberi lélekért. Az oktató szándék, az erkölcsi igazságok kifejezése központi helyet foglal el bennük. Mindezekből Dekker sokat merített. Egyes darabjaiban - különösen a korábbiakban - a hatás hangsúlyozott

abb, de mentalitásában tulajdonképpen egész életén keresztül végig kiséri a drámaírót. A Vén Fortunatusb

an Dekker a tékozlás bűnét állitja a középpontba, ennek áldozata az apa és a fiú. A becsületes szajhában felmerül a tisztaság, az állhatatosság és a türelem erényének a propagálása. Bellafront története emlékeztet a középkori Thais' legendára: miután a hősnő szakit léha életformájával, megváltozását különféle próbák kiállásával kell bizonyítania. Bellafront is felhagy rosszhírű múltjával, de sok megpróbáltatáson kell átmennie, hogy a társadalom elismerje. A türelem erényének hangsúlyozása fokozódik a mellékszálban, Candido történetében. A tisztaság és állhatatosság erényének jelentősége tükröződik a Satiromastix Caelestine-jében és a Légy velem Londonban Tromiellájában; ehhez kapcsolható még a Vargák vigasságán

ak Jane-je is, de a jóban való állhatatosságot szépen példázza Clement barát is a Ha nem jó darab..

.ban. Az oktatói szándék Dekker szinte valamennyi müvében jelen van. A moralitás kedvelt kifejezési eszköze volt az allegória. Szinte kizárólagosan megszemélyesített fogalmakkal, elvont karakterekkel dolgozott. Dekker is szívesen alkalmazta müveiben: a 164