Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

Lacy cipőpróbája már Szt. Crispinus ós Crispinianus legendáját visszhangozza, s Dekker nem tud szabadulni e kedvelt motívumtól a Légy velem Londonban c. darabban sem: Cordolente ie igy jut be feleségéhez. Mindkét esetben szerepet játszik a varga-álruha ie. Az álruha öltése mindig a megtévesztés, a félrevezetés eszköze a népmesékben. Ez az elem követhető nyomon Andelocia különböző alakváltozásaiban is /ir almaárus, francia doktor/. Nem ritka esemény a folklór hagyományban a királylányok vagy szép lányok nyomára vezető szarvas üzése. Ez villan fel Hammon történetében /Vargák vigassága/

: Hammon a vadat üldözve talál Rose-ra és Sybilre, ami nem más, mint e népmesei-mondai elemnek irodalmi vetülete. Dekker későbbi darabjait vizsgálva a meseelemek egyre ritkulnak, s helyt adnak a reális ábrázolásnak, ami a már emiitett új drámairányzatoknak, s a Jakab-kor megváltozott politikai-gazdasági légkörének tudható be. Moralitás elemek Dekker drámáiban Az egyes drámák elemzésekor a népi drámai tradíció mellett lépten-nyomon felfedezhetjük a középkori vallásos dráma egyik fő ágazatának, a moralitás játékoknak nyomát. A moralitások, szemben a mirákulumokkal, már nem a keresztény hit megalapozását tűzték ki célul, hanem arra támaszkodva az emberek "épülését", erkölcsi fejlődését kívánták szolgálni. Témáikban gyakran jelenik meg az emberiség bűnbeesésének és megváltásának története, a haláltánc-motivum /pl. az Éiet és a Halál