Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Németh Éva: Thomas Dekker, angol reneszánsz drámaíró

Henslowe üzleti feljegyzésében, a Napiéb

an történik. A Napló Dekkert 1598-ban emliti először, utoljára 1604-ben. Miután Dekker megválik Henslowe-tól, helyzete nehezebb lesz. Ennek egyik oka a pestis időnkénti fellángolása /pl. 1603. március 19-től 1604 márciusáig a színházak kisebb-nagyobb megszakitásokkal, melyek még három hetet sem tettek ki, zárva voltak/, a másik pedig a szinházi életben beállott változás volt. A szinházi izlés az új szatirikus komédiák felé fordult, a tragédiában a cinizmus jelentkezett, s a tragikomédia rafinált fordulatot vett. Marst

on, Jonson, Middleton és Chapman e területen otthon érezték magukat, Dekker egyéniségétől azonban távol állt, ennek ellenére megpróbálkozott ő is az új irányzattal, de sohasem vált sajátjává. 1604/1605-ben ennek jegyében működik együtt Middletonnal és Websterrel. A nehézségek fokozódtak azzal, hogy a Szent Pál iskola gyermektársulatának feloszlásával egy másik kereseti lehetősége is megszűnt, majd a Herceg társulatával /Prince's Men/ veszett össze A babiloni szajha /The Whore of Babylon/ miatt, mivel bizonyos részeket kihagytak és megváltoztattak benne, igy e pénzforrása is elapadt. 1606-1609 között Dekker érdeklődése a pamfletek és értekezések felé fordult. 1609-1612 között ugyan visszatért à színpadhoz, de drámairól munkásságét megszakította az adósságaiért kiszabott 7 éves börtönbüntetése. A Királyi ítélőszék Börtönében /King's Bench Prison/ töltött esztendők alatt /1613-1619/ sem szűnt meg azonban tevékenykedni, bár jobbára csak költeményeket - pl. A tüzérségi kertet /The Artillery Garden/, a Dekker álmát stb. - és értekezéseket irt. 1619-ben kiszabadulva töretlen erővel látott munkához, s egészen az 1632-ben bekövetkező haláláig dolgozott. Életének ebben az utolsó szakaszában is számos darabot és pamfletet alkotott.