Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 2. (Budapest, 1978)

Csetneki Gábor: Shakespeare Periclesének dramaturgiai problémái /A nagy shakespeare-i svindli/

túl azon, hogy események sorával illusztrálja a darab menetében Pericles szavainak igazságát: 'Látom, ember királya az ido...'"9 Ugy vélem, hogy a Pericles - ha szerkezete áttekinthetőbb is,, mint az utolsó korszak többi darabja - alacsony abb rendűnek mégsem mondható. Az elutasitás alapja: a darab didaktikus, morális értelmezése. Poakes álláspontjával ellentétes F. D. Hoeniger megközelítése. Mint emiitettük, a kritikus a mirákulumokhoz való hasonlatosság alapján, az irodalomtörténeti kereteken túl, az értelmezés szférájában is elfogadja a didaktikus művészi célkitűzést, és a darab erkölcsépitői, tanítói funkcióját tekinti mérvadónak: "A darab bevezető kórusára vetett pillantás is feltárja az alapvető szándékokat: 1 Sarkantyúz g ,hogy erényre juss.

1 Nem lehet véletlen, hogy ez a sor megfelelően tükrözi a szent-legendák és a belőlük 10 keletkezett mirákulumok alapvető célját."

x Melyik álláspontot fogadjuk el? Dieter Mehl a következőket irja, a századforduló után Íródott darabokról: "Sok, ez idő tájt irott darabban azt találjuk, hogy visszatérnek korábbi technikai és szerkezeti fogásokhoz, habár ezeket gyakran új célok és hatások érdekében használják fel. E feléledéssel párhuzamosan új darabtipus alakul ki, mely számos vonását korábbi példákból veszi át, ám sok szempontból nagyon különbözik mindattól, ami előzőleg 11 kialakult." E változással azonban egyik kritikus sem vetett számot, pedig a darab mértékeinek kibontásakor e lépés nélkülözhetetlen. Elemzésemben igyekeztem mindkét megközelítés egyoldalúságát meghaladni, kimutatni azokat a síkokat, ahol a darab didaktikus