Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

JEGYZETEK 1. Lukács György; Megjegyzések az irodalomtörténet elméletéhez, Művészet és társadalom, Gondolat, 1969. 44. p. 2. Peter Szondi: Theorie des modernen Bramas, Suhrkamp Verlag 1964. 15-16. p. TJo. "A drama abszolút - hogy pusztán vonatkozás, tehát dramatikus lehessen, ezért ki kell rekesztenie magából minden külsőleges mozzanatot. A dráma nem ismer semmit önmagán kivül. Drámairó nincs jelen a dráonában. ...A drámát nem irják, hanem tételezik. A drámában elhangzó szavak mindegyike elhatározás, ezek a szavak a helyzetből kifolyólag mondatnak el és a helyzeten belül maradnak - a szavakat nem szabad a szerzőtől származóként meghallanunk. A dráma egészen a szerzőé, és ez a vonatkozás nem tartozik lényegileg a dráma alkotásvoltához.

11 /Uo. 15. p./ 3. Lukács György i. m. 48. p. 4. Peter Szondi i. m. 13. p. 5. Uo. 63. p. Hauptmann. 6. Uo. 64. p. 7. Hauptmann: Naplemente el tt. 8. Uo. 78. p. 9. Uo. 111. p. 10. Hauptmann: Naplemente előtt, Loth. 11. Brecht: Kölni rádióbeszélgetés, Szinházi tanulmányok, Magvető, 1969. 71. p. 12. Lukács: A modern dráma fejlődésének története, Franklin, 1911. I. 3. p. 13. Uo. 5-6. p. 14. "Baudelaire azzal az olvasóréteggel számol, amely a lirai lektűrtől idegenkedik. "A romlás virágai" verseskötet bevezető költeménye ehhez az olvasóréteghez fordul. Konc

entraióké

szségével s akar -terejével nem sokra megy az ilyen olvasó: mindenféle versnél előbbre helyezi az érzéki gyönyöröket; nem idegen számára az a spleen, amely még csak tovább lohasztja a befogadókészséget és az érdeklődést. Meghökkentő egy olyan lírikus, aki az ilyen olvasóra épit: éppen a leghálátlanabbra.

11 Walter Benjamin: Motivumok Baudelaire költészetében, Kommentár és prófécia, Gondolat 1969. 228. p.