Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

A modell szempontjából ez azt jelenti, hogy ugy tudnak a repülők a kollektiv társadalomban élni, ha megismerik és beleegyeznek. Ehhez azonban fel kell adniuk magántulajdohként őrzött hírnevüket, munkájukat, nevüket, rokonaikat, életüket. Hogy képesek-e erre, az a "Vizsga" részben dől el. Itt végképp különválik a szerelőktől a repülő, mert nem képes megváltozni. És éppen neki, aki nem hajlandó lemondani semmiről, amit a tulajdonának tart, aki meg akarja tartani vélt egyéniségét, tűnik el az arca, ami Brechtnél a személyiség vesztés szimbóluma szokott lenni: "De ime hivatalával együtt Eltűnt az arca is: 56 Nem volt neki csak egy" A kiűzetés-jelenet árulja el végképp, hogy itt egy közösséghez-tartozás volt a tét. És mivel más közösség-lehetőséget nem mutat a Badeni, ezért modell-volta miatt feltételezhetjük, hogy Brecht az emberi tevékenység, az emberi élet számára nem látott más keretet, mint egy kollektivista társadalomét. Miután a tanult kórus "ki

sajátitja" a szerelőket és a repülőgépet, visszatér az első jelenet himnikus hangvételéhez. Tehát ha a technikát a társadalmi haladásnak vetik alá, visszakapja eredeti megbecsülését, sőt lehetősége nyilik az állandó fejlődésre, tökéletesedésre. Az utolsó jelenetben a szerelőket már mint a közösség tagjait látjuk, amint éppen feladatot kapnak a tanult kórustól: "Vegyétek át megbízásunkat: Építsétek fel újra repülőgépünket. Kezdjétek ! Nekünk repüljetek Oda, ahová nekünk kell Akkor, amikor szükség van rá."

5

^ A Bádeniben kétféle egyén-típus áll szemben egymással. A kórusvezető mint a tanult kórus reprezentánsa, mint kollektiv egyén és a lezuhant repülő, aki már nem reprezentánsa semminek és senkinek, aki csak önmaga, régi "individuum" túlságosan egyedi elkorcsosult változata. A mi szempontunkból a kollektiv egyén az érdekes, az hogy mennyire lehet egyén a közösségen belül. Ezzel a problémával részletesen a Rendszabály foglalkozik. Itt csak arra figyelmeztetünk, hogy Brecht időhöz kötötte egyén és közösség viszonyának