Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

II. A TANDRÁMA ELMÉLETE "Osztályhelyzettől függ, hogy ki leli örömét a tanulásban." "De vannak még rétegek, melyek nem voltak még nyeregben, elégedetlenek hát az állapotokkal, roppant gyakorlati érdek fűzi őket a tanuláshoz." "Mégiscsak van élvezetes tanulás, derűs és harcos kedvű tanulás." /Brecht: Szórakoztató szinház vagy tanitó szinház?/ Mű és befogadó vizsgálatánál láttuk, hogy a művészet hatékonysága feltételez egy olyan társadalmi mozgást, amely az embereknek közös élményeket, vagy legalábbis ezek lehetőségét biztosítja. Ha ez a lehetőség megvan, akkor a művészetnek már "csak" annyi a feladata, hogy ezeket tudatositsa. Brecht számára az első világháború utáni forradalmi hullám és a munkásmozgalom jelentették azt az alapot, amire ő mű és befogadó viszonyának visszaállíthatóságát épitette. Hogy a mozgalom a húszas évek végére és különösen a harmincas évekre, milyen realitással birt, a tandráma-elmélet létrejötte szempontjából azért nem érdekes, mert ahogy Radnó3o ti Sándor Benjamin-tanulmányában irja: "Létezésének ereje" /a mozgalomé - U. J./ történelmi alapjai elvesztésének nem néhány évén, hanem számos évtizedén is áthatolhatott." Brechtnek azt a 31 követelését, hogy a művészet legyen mozgalom

, Fehér Ferenc sajátos művészi-mozgalmi aktivitásként értelmezi, mely mindig készen áll, hogy az osztály harci szükségleteitől, mozgásától megtermékenyüljön. Közvetlenül akar hatni a forradalmi osztályra, ugyanakkor a művészet nem válik a politikai mozgalom részterületévé. . A tandráma azonban Brecht szándéka szerint a politikai mozgalomhoz, a társadalmi gyakorlathoz közelit. A művészet és ideológia aktiv társadalomalakitó szerepénél is gyakorlatibb szerepet szán neki. Mielőtt a tandráma-elmélet központi problémáinak tárgyalásába kezdenénk, szükséges a tandráma fogalmát tisztázni. A tandráma kifejezésnek voltaképpen mindkét összetevője félreértésekre ad