Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák

alkalmat. A tan azért nem szerencsés, mert nem az különbözteti meg Brecht többi müveitől, hogy valamely tanitást tartalmaz. A dráma megjelölése szintén nem megfelelő, mert csak abban a legtágabb értelemben drámák, hogy párbeszédes formában Íródtak. Sajátos forma, sajátos esztétikai mérce érvényes rá, ha nem mint ilyet vizsgáljuk, nem juthatunk közel hozzá. Ez az elnevezés eredetileg a "Badeni tandráma" cime volt, s csak később lett az ilyen tipusu darabok Összefoglaló neve. 1956-ból való Brecht egy "Megjegyzése", amelyben felsorolja azokat a darabokat, melyeket tandráraának nevez és megjelöli legfőbb jellegzetességüket is: "Tévedések elkerülése végett: a kis darabok közül a 'Badeni tandráma' a beleegyezésről, a-'Kivétel és szabály', 'Aki igent mond és aki nemet', 'A rendszabály' és 'A Horatiusok és a Kuriatiusok' a tandrámák.Ez a megjelölés csak azokra a darabokra érvényes, amelyek az előadók számára tanulságosak. Igy hát "32 nincs szükségük közönségre." A közönség-nélküliség semmiképpen nem egyfajta arisztokratizmusból ered. Azt jelenti, hogy a néző aktivitása olyan mértékben növekszik, hogy megszűnik néző lenni. Ezzel elérkeztünk központi problémánkhoz, a befogadáshoz. A fenti idézet két utolsó mondatai utal rá, hogy döntő, minőségi változásról van szó. Mig az epikus dráma aktiv szellemi részvételt követel, a tandráma alapja a gyakorlatban, a játékban való részvétel. Nem mintha az epikus drámának nem lenne célja a társadalmi aktivitás serkentése, de ezt minden nyitottsága ellenére sokkal közvetettebb módon igyekszik elérni, mint a tandráma. Reiner Steinweg tandrámáról szóló könyvében a befogadás szerkezeti változásának négy fázisát különbözteti meg. 34 1. Az un. Nagy Pedagógiát a szinházi játék tökéletesen megváltozott funkciója jellemzi, a néző-játékos rendszer megszűnik, csak játékosok vannak, akik egyszersmind tanulók is. Időben az osztálynélküli társadalomba helyezi. Az amatőr vagy hivatásos szinész probléma föl sem merül, addigra nyilván megszűnnek az ilyen különbségek. A nagy pedagógia elképzelés a tandráma-gyakorlat /nem ellentéte a tandráma-elméletnek, hanem a tárgya/ ideális formája, tiszta formában nem jöhetett létre, hiszen ennek feltétele egy olyan ál35 lam, "mely mindenkinek egyenlő mértékben akar hasznára lenni". Az Óceánrepülés c. rádió tandrámát nyilván azért nem sorolja