Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Ungár Júlia: Bertolt Brecht fiatalkori művei - tandrámák
ba, aki már nemcsak elfogadja, hanem alakitja a világot. A szinház nem próbálja többé megrészegíteni, illúziókkal táplálni, a világot elfeledtetni vele, sorsával kibékiteni. A szinház azért 27 teszi elébe immár a világot, hogy belenyúljon." Az eddigiek alapján talán összefoglalhatnánk, hogy hogyan is függnek egymással össze világnézet - befogadás - forma. Induljunk ki a történelmi helyzetből, vagy legalábbis abból, ahogy azt Brecht látja. Ő egy olyan helyzetet fest, amelyben az anyagi feltételek /tudomány, technika/ elég érettek arra, hogy az azokat már forradalmi módon felhasználni képtelen polgárság kezéből a proletariátuséba kerüljenek. A feladat ennek tudatosítása a proletariátusban, aktivitásának növelése. Brecht a színháznak és általában a művészeteknek a tudati ráhatásokban igen nagy szerepet szán, ami logikusan következik abból a nézetéből, miszerint a kapitalizmus bukásának szükségszerűségét csak fel kell ismernünk, hogy a világot megváltoztassuk. "Nem kell magyarázni, mekkora nyereség volna, ha használható világképet tudna adni a szinház, vagy a művészet általában. A művészet, amelyik ilyet tud, belenyúlhatna mélyen a társadalmi fejlődésbe, nemcsak többé-kevésbé hagyományos impulzusokat adna, hanem a világot adná át az érző és gondolkozó embernek gyakorlata színhelyéül." A befogadó megnövelt szerepének tartalmi és formai mozzanatai szorosan fonódnak össze. Meg kell tanitani a műélvezetre, és a világ megváltoztatására. Erre eszköz az elidegenítési effektusokat használó epikus szinház, mely lehetőséget nyújt az emberek közötti valóságos viszony megmutatására, és amely forma a befogadóra, mint transzcendenciára épit. 2 ^ Ezeket a problémákat azért volt szükséges felvázolni, mert ugy látjuk, ezekből lehet megmagyarázni a tandrámák helyét, szerepét, jelentőségét a brechti életműben.
