Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
arra az eredményre kell jutnunk, hogy Claire halála a magatartásnak keretül szolgáló, konkrét körülményeket megváltoztatja ugyan, de az alapproblémát - azt ti., hogy melyik létet fogja majd Solange magában hordani - érintetlenül hagyja. A konkrét, objektiv körülmények megváltozása nem jelenti e körülmények minőségi megváltozását a c elédek magatartásformája, és e magatartásformát kiváltó okok szempontjából. E megváltozás tehát - Claire meghal, Solange feltehetően fegyenctelepre kerül holtpontot jelöl: Claire halála - a konkrét tragikum - azért, mert nem teszi sem megoldottá, sem megváltozottá a problémát - nem ad feloldást, katharzist; Solange "bűnhődése" pedig kettősen is a változatlant jelzi: egyrészt azért, mert "bűnhődik", másrészt azért, mert testvére halálával nem marad egyedül - folytatnia kell Claire életét is, Claire életének a lényegét, azt, ami közös volt eddigi életükben - a kettős életformát. Vizsgáljuk meg a második kiemelést: "Szépek leszünk, szabadok, boldogok!" Miután beláttuk, hogy a halál nemcsak feloldást nem ad, de változatlanul hagyja az alapproblémát, ez a kijelentés csak a belső állapotra vonatkozhat. Pontosabban: olyan állapotra, amelyről nem lehet első pillantásra eldönteni, reális-e vagy irreális. Ha el akarjuk dönteni, hogy ennek az állapotnak mi a tartalma, és - mivel Claire "továbbélése miatt" mindkettőjükre vonatkoztatható - azt, hogy e tartalom reális-e vagy irreális, akkor fel kell állitanunk az elemzésünk elején igért cselédek - Madame viszonyt, és különböző nézőpontok szerint reálisnak vagy irreálisnak kell látnunk. A viszonyrendszer kifejtését azzal kezdjük, hogy megállapítjuk, miszerint e rendszer egy alapviszonyra vezethető vissza: a gazda-cseléd viszonyára. Ezt az objektiv, és ezáltal egyértelműen reális viszont azonban a darabnak megfelelően ugy kell felbontanunk, hogy e felbontás során figyelembe vegyük a figurák hozzáállását, nézőpontját e viszonnyal kapcsolatban, majd e felbontás után összehasonlítsuk a kapott eredményt a fent említett objektiv viszonnyal, és ily módon tudjuk ez objektivitást mintegy újrafogalmazni: a darab valóságát bekapcsolva az irói nézőpontot kapjuk meg ezzel, amely az objektiv viszonyt objektivnek, de sajátos minőségűnek látja.
