Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

I. A Madame nézőpontjából: 1. reális - a gazda-cseléd viszony; 2. irreális - az, hogy a cselédek vele mellérendelt - és ne alárendelt - viszonyba kerüljenek; - a cselédek között egy Madame-cseléd /ClaireSolange/ viszony létezése; a cselédeknek az általa észlelttől és elfogadottól - tehát reálisnak látottól - eltérő életformája. II. Claire- Solange szempontjából: 1. reális - /a gazda-cseléd viszony - mert cselédnek szegődtek Madame-hoz/ - a Madame által irreálisnak látott életformájuk; /Claire«Madame - Solange=cseléd/ - /az az életforma, amelyet nem a Madame-mal való konkrét és aktuális kapcsolatukban élnek: pl. a tejes/ 2. irreális - a gazda-cseléd viszony. Felvázolt viszonyrendszerünk II. pontját kell részletesebben kifejtenünk: mi okozza azt, hogy a cselédek szempontjából ugyanazt a viszont - gazda-cseléd - egyszerre láthatjuk reálisnak és irreálisnak? Induljunk ki abból, hogy érzelmileg hogyan értékelik ezeket a viszonyokat a szereplők: 1. Madame esetében a reálisnak jelzett viszony érzelmi értékelése a következő: "Madame: Az a lány maga a pontosság. Nekem vannak a leghűségesebb szolgálóim."

40 /Kiemelés tőlem: K. Zs./ Láthatjuk tehát, hogy a viszony értelmi minősitése, elfogadása, és érzelmi értékelése azonos - egymással adekvát. Az irreálisnak jelölt életforma-viszony csupán következtetések alapján irreális: Madarae-nak nincsen tudomása a cselédek másik életformájáról, a hozzá fűződő másfajta viszonyukról, de éppen az általa reálisnak tartott viszony egyértelmű értelmi-érzelmi minősitése jelzi, hogy e másik életformát csak irreálisnak fogná fel. 2. A cselédek szempontjából a gazda-cseléd viszony reális kell hogy legyen, hiszen éppen e realitás okozza azt, hogy egy másik életformájuk kialakulhasson: az az életformájuk, amelyet kialakulása után már reálisnak látnak, hiszen személyiségüket ez fejezi ki adekvátabb formában, és ez az életforma biztositja számukra azt,