Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
A darab azonban ezt a tragikus élményt átminősiti, és egy, az irói szemlélet illogikumára utaló, önmagában ellentmondásos meggondolás alá rendeli. Ti.: "Magister: ...Felség, ezúttal nem birtam ezzel az emberállattal! Van bennük, legbelül, legalul, legmélyén, valami csöppnyi csöpp, ami romolhatatlan! Mikor már olyan rothadt, hogy visit az ördög az örömtől, akkor még mindig felcsillan benne ez a fényes porszem ez a kis örökmécs, talán a Napnak egy paránya, talán az ő istenüknek egy vércsöpp je - ezt mind magával hordja, csak nem tudni, hol és mikor bukkan rá a kutató ! ... János: Istentől származom! Istentől származom! Boruljatok le a fényes porszem előtt, amit tőle kaptam utravalónak, amivel elje31 gyeztem magamat az én Uramnak, boruljatok le!" A tragikumot tehát, amelyet az Író észlelt, és amelyet okvetlenül társadalminak fog föl: nemlétezőnek nyilvánítja, ill. konkrét és egyes esetekben valóságosnak, általánosságban viszont nemlétezőnek tart. Ilyen irói gondolatmenet mellett a létrehozható alap minősége legalábbis kétséges: nemcsak azért, mert a reális, a valóságban gyökeredző problémákat nem a valóság összefüggései, hanem spekulativ és transzcendens meggondolások alapján tart megoldhatónak, hanem azért is, mert az alapot létrehozandó érzelmi-tragikust kénytelenek vagyunk mi is nemlétezőnek nyilvánítani. A darabban az alaphoz szükséges tragikum hiánya paradox módon nyilvánul meg: a darab valós cselekménye - tehát a Jánoshoz kapcsolódó cselekmény - alig vagy egyáltalán nem tartalmaz komikus elemeket. Természetes, hiszen nincsen meg az a fajta tragikum, amelyhez kapcsolódva tartalmas formában fejlődhetne ki a komikum. Az alapot tehát a következő két, egymásnak ellentmondó tételben fogalmazhatjuk meg: 1. Erkölcsileg senki sem züllhet el teljesen - általános. 2. Az egyén teljesen elzüllhet erkölcsileg - konkrét. A darab másik paradoxonja az, hogy habár egyedi, konkrét esetet ábrázol az általánosítás igénye nélkül, az alapban az általános tételt fogadja el. Ebből a nem-tragikus és általános alapból következik a fantasz
