Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

tikus feltételezés átminősülése is. A darab igy kezdődik: "Malacoda ördög: Halló! Igen. - Itt a pokol mélységes feneke. Igen, kérem."^

2 Az ötlet korlátlan lehetőséget biztosit az iró számára: célja érdekében felhasználhatja a pokol fogalmához tapadt tradicionális konvenciókat, de szabad kezet is kap - jogában áll bármit konvencióként, tehát elfogadott, megszokott, szentesitett dologként bemutatni . Mi valósul meg ebből a darabban? A konvenciók majdnem hiánytalanul szerepet kapnak a darabban: nem csupán a külsőségekben, hanem a belső jellemzésben is. Elsőre példa a szerzői utasításban szereplő hagyományos fekete-vörös színösszeállítás, a másodikra az ördögök antroporaorfizálása, és ez antropomorfizálás segítségével valószínűsített karakterük. A konvencióteremtés pedig azonos a darab technikai szerkezetét biztosító formával: a malomgéppel. Természetesen idetartozik annak a kérdésnek a vizsgálata is, hogy mennyiben mutatható ki egy ilyenfajta színpadi megoldásban a század általános technikai fejlettségének - a pokol "modernizálásának" - és ezen keresztül a szinpadi technika fejlettségének hatása. Ennél azonban fontosabb az a kérdés, hogy vajon érdemes-e fölvonultatni egy ilyen apparátust? Vagyis: az esetleg szerencsés színpadtechnikai, s ezáltal a hatáskeltést maximálisan kihasználó megoldáson tul milyen funkciója van még ennek a formának, ill. a raalomgép mint technikai forma, valamint a keretszinek - ördögök, pokol - képesek-e arra, hogy szervesen beépüljenek a darabba, és az alappal való kapcsoltságuk eredményeképpen kapják meg tartalmi funkciójukat. A válasz: tagadó. A keretszinek és a technikai forma nem képesek kizárólagosnak feltűnni, nem a tartalom egyedüli és kizárólagos formájaként mutatkoznak meg. Ennek oka pedig az, hogy nincsen kapcsolatuk az alappal. Vagyis az alapban lévő nem-tragikus - amelyet ennek a formának kellene ábrázolnia - nem itt jelentkezik, hanem a valós cselekményben, mégpedig - mint már mondottuk - egyszeres tükrözésben. A forma tehát külső marad a tartalomhoz képest: egyrészt az alap elégtelensége, másrészt a kapcsolathiány miatt. Ebből követ-