Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

ezeket a történéseket, ezeket a figurákat, nem lenne-e ugyanez, a most nevettető történet olyannyira komoly, hogy azt már tragikumnak is fel lehetne fogni? E darabban a tragikumnak csak a lehetőségével találkozunk. Az Írói nézőpont s az ezt követő véleménymondás erkölcsileg valóban komolynak látja a problémát, de csak feltételezhetjük, hogy eset­leg tragikusnak is. Egy azonban világos: hogy a müvet elejétől a végéig szervező fantasztikum csak annyiban képezi a mü alapját is, amennyiben az irói szemlélet, hozzáállás komolyságának fokát mutatja meg. Ezen­kívül: a komikum állandó jelenléte - mint azt ár a fejezet elején, előzetes hipotézisünkben is fejtegettük - csupán a fantasztikumhoz rendelten, azt kifejezve funkcionálhat a darabban. Egy másik darab elemzése talán hitelt érdemlőbben tudja bizo­nyítani, hogy az irói szemlélet "logikus" voltának, és ezáltal a problémaszemlélés következetes voltának mekkora szerepe van egy­részt a groteszk alaphoz nélkülözhetetlen tragikum felfedésében, másrészt pedig - fantasztikum jelenlétét véve alapul - jobban rá­világít a fantasztikum eszközvoltára. Elemzésünk tárgya: Molnár Ferenc A vörös malom c. müve. /Mint­egy indirekt bizonyitása a fentebb - iró szemlélet, groteszk alap, fantasztikum - elmondottaknak./ A darab elemzését két szempont figyelembe vételével célszerű kezdeni: az egyik az, hogy vajon található-e valamifajta tragikus mag benne, és ha igen, groteszk alappá szerveződve jelentkezik-e. A másik: az irói ötlet vizsgálata, hogy ti. a cselekmény színhelye a pokol és ez önmagában fantasztikus feltételezés hogyan szervező­dik a darab folyamán, és jelenléte képes-e egyrészt kialakítani és szervezni a darab eszközrendszerét, másrészt vajon a groteszkre jellemző fantasztikummal állünk-e szemben, vagy másféle jelenségről van szó. • Az első szempontra adandó válasz esetén a darabból vett idéze­tet kell alapul vennünk: "Magister /meghajol/: Fenn a földön vannak már régóta ilyen ember­rontó intézmények. A nagyvárosok. Az ártatlan vidéki jófiú felmegy Párizsba, és husz év alatt Párizs elrontja."-^ Ezek szerint okvetlenül valamilyen tragikus élményről van szó.

Next

/
Thumbnails
Contents