Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

ként funkcionáló fantasztikum értelmezésénél. Azonkívül, hogy az arisztophanészi komédia olyan aktuális problémát tartalmaz, amelynek kifejtéséhez célszerűnek látszott egy fantasztikus keretek közé helyezett műalkotást létrehozni, mit jelenthet még, egyrészt a deraitizálás, másrészt a demitizáláson alapuló, de azon túlmutató hétköznapiság? Az első kérdésre, a darab egészének ismeretében azt a választ adhatjuk, hogy a demitizálás az, amely egyúttal kisszerűvé avatja a két tragédiaköltő civódását, hiszen ilyenfajta előkészítés után a befogadó csak kisszerűnek láthatja az egész problémát, lényegtelennek a felmerülő kérdéseket: hogyan vegye "komolyan" a halandókat - annak ellenére, hogy az alvilágban vannak -, ha előzőleg az istenek is komikussá váltak? . Ami tulemeli - egyrészt magát a jelenetet, másrészt a darab egészét - e felületi komikumban jelentkező "vidámságon", az a cselekményből kikövetkeztethető irói nézőpont komolysága, vagyis a darabban helyet kapó fantasztikum oka. A cselekmény szerint látszólag nem súlyos, a komikummal méginkább súlytalannak láttatott problémát feszeget Arisztophanész és mindezt olyan rendszerben, olyan elrendezés szerint, amely lehetőséget ad számára, hogy a konkrét történések felhasználásával egy autonóm - a fantasztikum miatt -, és ugyanakkor a hétköznapi valósággal félelmetesen egyező, annak megfelelő, de ugyanakkor irói nézőpontja miatt - ujraalkotott, pontosított, sarkitott világot tárjon fel előttünk. Végbemegy, éppen az áttételezettség miatt, a valóságnak olyan sokoldalú, pontositott "véleményezése", mint amilyenről már a Pirandello-darab esetében is volt szó. Mindez azonban még annyira sem tartalmaz valamely konkrétnek felfogható tragikumot, mint a Pirandello-darab. Az irói nézőpont azonban, éppen a pontositott újraalkotás miatt, olyannyira komoly, hogy el kell vonatkoztatnunk az egyértelműen komikustól. A fantasztikum ebben az esetben már valamivel többet jelöl, mint a komikum egyik forrása: "...az élet teljességének újraalkotása a 'megfelelő valószerütlenség* perspektívájában." ^ A cselekmény során kisszerűnek láttatott, komikusként megjelenő jellemek magukban hordozzák Önmaguk megkérdőjelezését is. Egy feltételezést kényszerítenek ki a befogadóból: nevezetesen azt, hogy a "kellékektől" megszabadítva, a konkrét valóságba helyezve