Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

szósz valóban isten, hiszen egy halottat szólit meg, az készségesen válaszol. Nem valószinü, hogy ugyanez halandó embernek is sikerülne. Ezáltal megtörténik egy másfajta világ teljesebb kitárása, az abban létező törvények, szokások felmutatása, hitelesítése. /A következőkben az alvilág szerepel, mint ennek a sajátos világnak az egyik nagyon "természetes" színhelye./ A fantasztikum tehát az egész darabban, és ebben a jelenetben is állandóan bizonyított, mégpedig önmagán belül logikusan bizonyított. A befogadó - abban az esetben, ha "belehelyezkedik" ebbe az önmagán belül logikus világba - ezek szerint nem találhat serami kivetni valót abban, hogy a darab egyik szereplője - Dionüszosz a darab másik szereplőjével - egy halottal - a csomagszállítás megfelelő tarifáján alkudozik. Ennek ellenére a szituáció egyértelműen komikus hatást tesz a befogadóra, amelynek tetőpontja az általunk idézett mondat: "Támadjak fel inkább." Mi történik itt? Elsősorban az, hogy a fantasztikum létjogosultságának bizonyítása egyben a mindennapi valóságról alkotott képzetek, ismeretek állandó fejtetőre való állitását is jelenti, vagyis ismét egy kétirányú folyamatról van szó, amelyet raéginkább kiemel az, hogy - miután elfogadtuk, hogy valóban istenről van szó - ez az isten nem éppen istenhez, hanem nagyon is halandóhoz illően és hasonlóan viselkedik. Ugyanaz az akció - az alkudozás - egyszerre bizonyltja és cáfolja a fantasztikumot. Bizonyltja, mert egy halottal alkudozik; cáfolja, mert az alkudozás nem tartozik hozzá az istenekről kialakított elképzeléseink közé. Demitizál. A komikumnak ezek szerint két forrása is van: az egyik, hogy a hős elvárásunkkal ellentétesen viselkedik; a másik, hogy a fantasztikum, minden bizonyítottsága ellenére, a szemünk láttára semmisül meg, fordul át önmaga ellentétébe, lesz hétköznapi valósággá. Ez a hétköznapi valóság az, amely még egy darabig lekötve kell, hogy tartsa figyelmünket. Itt ragadható meg ugyanis a fantasztikus alap-komikus következmény egyik olyan komponense, amely némileg módositja az e fejezet elején idézett Vischer-idézetben foglaltakat /ill. ez idézetet helyesnek látja az idézett arisztophanészi fantasztikum-komikum esetében; nem látja helyesnek azonban egy teljesebb, groteszk szervezettségű műalkotás esetében/, és egyúttal további kiindulópontul szolgálhat a groteszk müvekben eszköz-