Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

A szituációt természetesen nem lehet a darabtól elszakitva tárgyalni. Mi a lényeges számunkra a darab eddigi cselekményéből, pontosabban: hogyan, milyen szituációsor után kerül sor a fent idézett szituációra? A darab inditása kétségtelenné teszi, hogy a mi számunkra fantasztikusként értékelhető helyszínről, cselekményről, és főleg szereplőkről lesz szó: istenekről, alvilágról. Ennek ellenére, a helyszin és a figurák gyanúsan valószerűnek látszanak. Még valami: mintha "rendhagyó" drámáról lenne szó - legalábbis az ókori poétika szempontjából -, amely az ilyenfajta helyszin- és hősválasztást kimondottan a tragédia számára tartotta fenn. "A tragédiának négy fajtája van...; a negyedik a csodás, mint a Phorküszok 26 és a Prométheusz-drámák meg az alvilágban játszódó darabok." irja Arisztotelész a Poétikában. Egy Plautus-kiadás előszavában pedig a következőket találjuk e sajátos drámákkal kapcsolatban: "...az a sajátságuk van, hogy isteneket és embereket összekever, s a mythosi alakokat a mindennapi 27 élet körülményei közt mutatja be." /Vizsgálódásunk tárgykörébe tartozna természetszerűleg annak eldöntése is, hogy az ókori görög antropomorfizáló istenhit mennyiben befolyásolta, és főleg hogyan értékelte a valószerűség, elhihetőség szempontjából az istenek szerepeltetését a drámákban. Tekintettel arra, hogy az antropomorfizálás - akár tragédia, akár komédia esetében - a mitosz keretein belül maradt, tehát az istenalakok megtartották valóban isteni voltukat egy halandó emberrel való Összehasonlítás esetén; elfogadhatónak tartjuk külön bizonyitás nélkül is, hogy ©z esetben nem a mindennapi valóság absztrakciójáról, hanem egy mitikus valóság absztrakciójáról, annak műalkotássá szervezéséről van szó./ A darabot inditó szituációhoz annyiban tartozik szervesen a fent idézett szituáció, hogy azt mintegy tovább konkretizálja: a fantasztikus feltételezés elinditotta, a hősök isten-voltának megmutatásával, a helyszin konkretizálásával pedig érzékletes formában történt realizálásával még nem fejeződik be e fantasztikus feltételezettség bizonyitása, öntörvényűvé tétele, A darab egész cselekménye az, amely ezt a feladatot végrehajtja. Mit bizonyit az idézett jelenet? Elsősorban azt, hogy Dionü-