Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

akár a belső valóság végletesen kiélezett ellentmondásosságáról, hanem egy olyan tragikusnak minősíthető személyiségfelbomlásról, amely tragikuma ellenére a figura mindennapi életformájává lett. Ahelyett, hogy a személyiség felbomlása kiélezte volna a valóban kiélezhető ellentmondásokat, és egyértelműen a tragikus vég felé tolta volna el az egyéni létet: lehetőséget adott a személyiségnek egy nagyobb fokú - és éppen ezáltal a személyiségtorzulást mégin­kább kifejlesztő - alkalmazkodásra, mimikrire; amelyre - éppen azért, mert életformává lett - szükségük van a külső valóságban való elhelyezkedésük esetén - a személyiségtorzulás szinte társa­dalmi követelménnyé válik. A Kisfiú, az ártatlan, bűntelen figura Öngyilkossága igy válik végleg logikussá a darab egészén belül vizsgálva. A többi figurá­ban lehetőségként adott tragikum nem teljesedhet ki, hiszen a tragikum táplálója, alapellentéte önmagát semmisiti meg azáltal, bogy egyedül lehetséges életformává válik; viszont, mi n t tragikum, okvetlenül létezik: de csak olyan személyiségen belül tudja felmu­tatni lényegét képező ellentmondását, és tragikus akciót csak ott tud produkálni, ahol a személyiség csupán e torzulás, e szerep ­személyiségcsere legelső stádiumában van. Láttuk tehát, hogy egy sajátos, öntörvényű logikai rendszer kö­vetkezetes végigvitele alkalmas arra, hogy az irói szemlélet által torzultnak, és ezáltal más minőségűnek látott tragikumot kifejezze. A torzult tragikum ábrázolása sajátos módon azáltal válik hiteles­sé, hogy egy, a darab belső logikai rendszerén belül maradó, de egyúttal a külső valóságban is tipikusként előforduló elemet mint­egy "belekopiroz" a cselekménybe: a figurák nem lesznek öngyilko­sok, a torz tragikum - "pontosan", mint a valóságban - életforma­ként szerepel. E belső formává alak It különös logikai rendszer oly mértékben összefügg a személyiségtorzulás miatt más minőségű tragikummal ­a mü alapját képező, általunk groteszk alapnak nevezett tragikus élménnyel -, hogy szétválasztásuk, egyenként való vizsgálatuk csu­pán merev elhatárolásokra adna lehetőséget. Csupán együtt, egymást indukálva és követve léteznek, ezáltal groteszk alap és belső for­ma olyan egységét teremtve meg, amely képes meghatározott eszköz­rendszert rendelni e sajátos kapcsolat kifejezésére és bizonyítá­sára.

Next

/
Thumbnails
Contents