Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
akár a belső valóság végletesen kiélezett ellentmondásosságáról, hanem egy olyan tragikusnak minősíthető személyiségfelbomlásról, amely tragikuma ellenére a figura mindennapi életformájává lett. Ahelyett, hogy a személyiség felbomlása kiélezte volna a valóban kiélezhető ellentmondásokat, és egyértelműen a tragikus vég felé tolta volna el az egyéni létet: lehetőséget adott a személyiségnek egy nagyobb fokú - és éppen ezáltal a személyiségtorzulást méginkább kifejlesztő - alkalmazkodásra, mimikrire; amelyre - éppen azért, mert életformává lett - szükségük van a külső valóságban való elhelyezkedésük esetén - a személyiségtorzulás szinte társadalmi követelménnyé válik. A Kisfiú, az ártatlan, bűntelen figura Öngyilkossága igy válik végleg logikussá a darab egészén belül vizsgálva. A többi figurában lehetőségként adott tragikum nem teljesedhet ki, hiszen a tragikum táplálója, alapellentéte önmagát semmisiti meg azáltal, bogy egyedül lehetséges életformává válik; viszont, mi n t tragikum, okvetlenül létezik: de csak olyan személyiségen belül tudja felmutatni lényegét képező ellentmondását, és tragikus akciót csak ott tud produkálni, ahol a személyiség csupán e torzulás, e szerep személyiségcsere legelső stádiumában van. Láttuk tehát, hogy egy sajátos, öntörvényű logikai rendszer következetes végigvitele alkalmas arra, hogy az irói szemlélet által torzultnak, és ezáltal más minőségűnek látott tragikumot kifejezze. A torzult tragikum ábrázolása sajátos módon azáltal válik hitelessé, hogy egy, a darab belső logikai rendszerén belül maradó, de egyúttal a külső valóságban is tipikusként előforduló elemet mintegy "belekopiroz" a cselekménybe: a figurák nem lesznek öngyilkosok, a torz tragikum - "pontosan", mint a valóságban - életformaként szerepel. E belső formává alak It különös logikai rendszer oly mértékben összefügg a személyiségtorzulás miatt más minőségű tragikummal a mü alapját képező, általunk groteszk alapnak nevezett tragikus élménnyel -, hogy szétválasztásuk, egyenként való vizsgálatuk csupán merev elhatárolásokra adna lehetőséget. Csupán együtt, egymást indukálva és követve léteznek, ezáltal groteszk alap és belső forma olyan egységét teremtve meg, amely képes meghatározott eszközrendszert rendelni e sajátos kapcsolat kifejezésére és bizonyítására.
