Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Király Zsuzsanna: Drámai groteszk

E sajátos eszközrendszer mibenléte abban rejlik, bogy az indu­lás - azonos-e a dráma önmagával -, a különös logikai kapcsolat az irreális felé tolja el, irreálisként, másként érteÍmezhetőként ál­lítja elénk a legmegszokottabb, "naturalista" drámai eszközöket: az akciót, a dialógot. A valóság egyszeres absztrakciójának helyét egy háromszoros ré­tegzettségü absztrakció foglalja el. Mivel a kiinduló logikai tétel különös, különösnek kell lennie a megvalósítására felhasznált esz­közöknek is, igy pl.: a dialógnak is. Ez a dialóg azonban azonos egy egyszeres absztrakció szerint valószerűnek elfogadható dialóg­gal is. A dialóg ezen kétarcúsága a harmadik szinten - összekap­csolva és nem ellentétbe állitva a kiinduló tétellel - egyaránt megfelel a kiinduló tétel öntörvényű logikai rendezettségének, és a valóságról alkotott irói vélemény köznapi benyomás valószerüsá­gének is. Mindezt természetesen az irói nézőpont által történő arányban észleljük. A rétegzettség tehát nem bonyolit, hanem ponto­sít: a valóságról adható kép, egy meghatározott nézőpont szerinti pontosságot segit elő. Mintegy a különös logikai rendszer - belső forma - kapcsán el­mondottak folytatásaként a groteszk müvek eszközrendszeréről lesz szó; nem törekszünk teljességre; célunk csupán az, hogy az általunk legfontosabbnak látott, mintegy törzsanyagot képező eszközfajtákat, ezeknek a belső formához való viszonyát elemezzük, anélkül, hogy valamely mereven elhatárolható rendszert felállítanánk. Ezt egy­részt az eszközök önmagukon belüli variabilitása, másrészt pedig az általánosításokkal kétségkívül jelentkező torzitások elkerülése miatt nem tartjuk szükségesnek. A belső formával kapcsolatban már volt arról szó, hogy a kiindu­ló tétel nem cai pán illogikus, hanem a szokatlan kapcsolás miatt egyúttal meghökkentő, és ezáltal irreálisnak tűnő is. Elképzelhető olyan eset is, amikor ez az irrealitás nem csupán a kezdő állitás szokatlan voltát jelzi, hanem egy eszköz, a fan­tasztikum, az irrealitás teljes bevonását a műbe, amely a belső formával együttműködve - eszközként - az egész műben nyomon követ­hető, kimutatható, s egyúttal az eszközrendszer többi elemének irá­nyitójaként funkcionál.

Next

/
Thumbnails
Contents