Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Király Zsuzsanna: Drámai groteszk
a borzalmasig túlhajtott tragikumra épül, tehát nem vonatkoztatható el tőle, nem lehet "tiszta" komikura: a borzalmas feloldásának fogható fel, ugyanakkor, amikor önmaga is kérdőjelessé válik. A borzalmas viszont szükségszerűvé és funkcionálissá vált, hiszen csak általa kapcsolódhat egymáshoz - ebben a példában - a két "tiszta" minőség: a tragikum és a komikum. Azáltal, hogy a borzalmas funkcionális szerepet tölt be a szituációban, egyúttal zárt egységgé is teszi azt: öntörvényűvé, amelyben a komponensek kölcsönösen és szét nem választhatóan befolyásolják egymást, uj minőséget, a tragikoraikumot teremtve meg. Az idézett példában - ha minőségi változással is - nemcsak megoldást, hanem feloldást is találunk. Egy másik szinten azonban elképzelhető, hogy a konkrét megoldás - tehát a cselekmény lezárása - nem ad feloldást; a befogadót olyan nem egyértelműnek mondható hatáskomplexura éri, amelyet csak egy értelmi végiggondolás, Ítélés után tud érzelmileg is egyértelműen elfogadni vagy elutasítani. /Nem a befogadóra tett elsődleges érzelmi-érzéki hatás tagadásáról van szó, hanem az értelmileg is ellenőrizhető érzelmi hozzáállásról, amely természetszerűleg csak "megkésett" reakció lehet az érzékelés időpontjához viszonyítva, "...az értelem... működésbe lép... - lezárja az érzés diadalmas útját, és lerögziti eredményeit." 11 "A drámai alkotásban a Sturm und Drang óta, a gondolkodásban a romantika óta tragikomédia és grotesz szorosan összetartoznak;..." 12 Örkény István Tóték c. darabját groteszk tragédiának minősítette maga az iró. Utolsó két jelenete: az őrnagy visszatérése, meggyilkolása és a záró szituáció optimálisan alkalmas arra, hogy segítségével egy, a groteszknek alapul szolgáló tragikomikum milyenségét megvizsgáljuk, hogy rámutassunk a tragikum és a komikura sajátos alakulására egy groteszk szervezettségű műalkotásban. "Tót/belép, leporolja a kezét. Nyugodt/: Miért álltok itt? Mariska /remegő szájjal/: Téged vártunk. Tót: Későn van. Menjünk lefeküdni. • • • Mariska /félénken/: Háromba vágtad, édes jó Lajosom? Tót /utánaszámol/: Háromba? Nem. Négy egyforma darabba vágtam. Talán nem jól tettem?
