Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
Szinház országos főigazgatója, a dráraabiráló választmány munkájában pedig Bajza és Vörösmarty is résztvettek,/ A kibontakozó sajtó- és röpirat-polémia áthangszerelte az eredeti magyar opera első bemutatóinak fogadtatását is. A fogalom körülírása jóval nehezebb, mint a drámai müvek esetében, ahol már , /Vörösmarty szavával/ "az alkalmazás a kidolgozás" is eredetivé varázsolja a témát, ahogyan azt pl. Gaál József tette A peleskei nó táriussal. Korántsem tisztázott azonban a zenei anyanyelv kérdése. DÖbrentei Gábor már 1817-ben az Erdélyi Múzeumban igy irta körül az eredeti dalmű fogalmát: "Hallunk-e mi e szerint valaha Magyar Eredeti Énekes Játékot, annak muzsikáját a Magyartól készitve s jó magyar énekesektől énekelve?..." A fejlődés során a zenei eredetiség természetesen nem ennyire feketén-fehéren vetődött fel, mint arra Mátray már 1829-ben rámutatott a Tudományos Gyűjtemény hasábjain. Akritériumok jobbára zeneiek, vagyis: nemzeti operáról akkor beszélhetünk, ha a nemzeti karakterbetét helyét elfoglalja az operai nagyformává emelkedett verbunkos és igyekezet látható arra, hogy - a nemzetközi daljáték-raotivumkinccseD. szembesítve 37 intonációs konfliktusba épüljön be, annak egyik pilléreként. Az énekes játékok között számontartott, magyar történeti daljátékokban még csupán néhány verbunkos-betét sikere keltette a "nemí zeti" illúziót, amelynek hatásos, könnyen elsajátítható zenei hungarizmusai nem kötődtek magvar születéshez, s nemcsak a magyar szerzőket /Ruzitska Józsefet, Arnold Györgyöt, Heinisch Józsefet/, de a magyarországi komponistákat is megragadták - mint pl. a Német Szinház karnagyát, Ludwig Schindelmeissert, akinek Szepáry c. magyar tárgyú operáját a választmány a németeknek engedte át, mivel sokat játszott prózai librettója miatt nem várt tőle anyagi sikert. /Partitúrájában a Rákóci-induló szinpadra hangszerelt változata adja a közönséget vonzó verbunkos-betétet./ Bartay András is a Német Színháznak irja első operáját, az Auréliá t, német szövegkönyvre. A csel c, 1839. ápr. 2o-án a Pesti Magyar Szinházban bemutatott, Jakab István szövegére készült vigoperája megbukott, s mint ilyen, nem lehetett érv az operaháboruban. Librettója Kisfaludy Károly vigjátéki hagyományait igyekezett Donizetti Szerelmi bájitalának közkedvelt történetével ötvözni, zenei anyaga pedig erős Singspiel-hatással tűnik ki. Mátray kritikája ismét telitalálat: "Az ugy nevezett német sztilü operák mai
