Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Kerényi Ferenc: Az operaháború

sem látja elérkezettnek az időt müvelésére. A megmagyarosodott, pol­gári muzsikus, egyben első zenetörténészünk, recenzióiban is a be­mutatásra kerülő müvek tömör, találó zenei jellemzése a legfontosabb érték, a megvalósítás minősítése általában sommásabb, Schodelné pe­dig az ismétlődő dicsérő jelzők sorozatát kapja. Mutatványul álljon itt két pompás, máig érvényes operabemutatás: Donizetti lucretia Borgiája "olasz élénkség, szilárd és komoly, férjfias satillel ellá­tott és pedig a rövidebb operákhoz tartozik", A saardami polgármes w ter sikerét viszont az okozza, hogy "zenéje azon olasz, Rossini-fé­le, könnyű, enyelgő, kisebbszerü hangmüvek jellemét viseli, mellyek régi ismerős meneteket hoznak vissza emlékezetünkbe." Minthogy Mát­ray az operaegyüttes rangjától várta a nem-magyar lakosság szinház­ba szoktatását, gyakran és részletezően tért ki a dalmü-előadások látogatottságára, közönségének összetételére. Az esztétikai és zenetörténeti indítékok mellett az operaháboru harmadik kritikai szempontja politikai, amelyet ezúttal nem az Athenaeumot támadó, részben kormány támogatta újságokra gondolva emiitünk újra, hanem a Pesti Hirlap kapcsán. Kossuth, aki 1841. ja­nuárjától lap élén folytathatta a reformjavaslatok országos nép­szerűsítését és terjesztését, világosan látta, hogy az 1837-4o-es évek megtorpanása után ismét a politika porondja a legfontosabb küzdőtér; a szinházügy, jelesül az operaháboru azonban olyan erő­ket is megoszt, illetve leköt, amelyeknek egy táborban kellene köz­vetlen közéleti tevékenységet folytatni. Már a jan. 2-i, első szám­ban -T- jel alatt, valószínűleg maga Kossuth szögezte le, hogy a fejlettebb országoktól eltérően, hol a szinház elsősorban vagy csu­pán intézmény, nálunk megkülönböztető en fontos szerepet kap. Szerkesztői álláspontja a továbbiakban is szigorúan elvi és pártat­lan. Elitéli a szinészek túlzott anyagi követelését /akár Schodel­néról, akár Egressyről van szó/, örül az operadiva külföldi sike­reinek, mert magyar énekesnő; de megengedhetetlennek tartja törvény felett állását és a közönség, a társadalmi' nyilvánosság megsérté­sét. Kossuth álláspontjának kialakításában döntő szerepet játszha­tott, hogy mind a Schodelnéhoz magánéleti kapcsolattal is fűzött Nyáry Pálra és a szinházat igazgató vezérvármegye politikai erőire, mind pedig az ország legtekintélyesebb kulturális fórumait birtokló Athenaeum-körre számított a továbbiakban. /1845-től valóban a re­formellenzék egyik vezető egyénisége, gr. Ráday Gedeon a Nemzeti í

Next

/
Thumbnails
Contents