Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Kerényi Ferenc: Az operaháború

tott szinházpolitikai összeesküvésnek igyekezett feltüntetni érdek­védelmi szövetkezésüket. Kétségtelen, hogy a prózai előadások számtalan nehézséggel küsz­ködtek: a szereptudás fogyatékosságán kezdve, folytatva a szinpadi beszéd és mozgáskultúra gyarlóságán, el egészen a szcenikai eset­legességekig. A rendező megnövekedett, korszerűen értelmezett fela­datkörének ellátására a társulatnak két alkalmas tagja volt: Fáncsy és Egressy. Az utóbbi a radikálisok programjának keretében töreke­dett a tisztség megszerzésére, de ajánlatát a választmány elodázóan visszautasította. Mindketten az opera túlsúlya ellen léptek föl, együtt parodizálták a szinpadon Csató Pált, a dalmű egyik fő szó­szólóját, de Fáncsy utóbb visszavonulót fujt és rendezőként maga is sokat átvett a nagyopera eszköztárából, A prózai és az operarészleg helyének keresése akkor éleződött ki I a szinházban, amikor a prózai előadásokra is ráfért volna a vándor­színészet! Örökség elhagyása, az a gondosság, amely az operaelőadá­sokat Erkel és Schodelné vezetése alatt már esetenként jellemezte. J Igy adódhatott, hogy a két részleg legjelentősebb müvészegyéniségei : /Schodelné és Egressy/, noha igényességük, sőt bizonyos fokig egyé­|r niségük is rokonitható, nem együtt, hanem egymás ellenében igyekez­tek elképzeléseiket megvalósítani. A primadonna, a kor bármely más operadivájához hasonlóan, ez­úttal a Pesti Magyar Szinház viszonyai között törekszik arra, hogy méltó keretet biztos itson alakításának, mindent alárendelve szemé­lyes sikerének. Tevékenysége valóban kiterjed az operajátszás, sőt a társadalmi érintkezés minden részterületére. A választmány köz­vetlenül Olaszországból szerzi be az uj nagyoperák zenei anyagát, de 1839 nyarán külföldről maga is öt Donizetti-operát hoz haza. Nem elégedett meg azzal a forditott, rendesen verses szöveggel sem, amelyet magyarul énekelnie kellett. Ez időben a librettók forditói gyakran táplálnak még irodalmias igényeket anélkül, hogy a prozódiára a legkevésbé is ügyeltek volna. /Talán Jakab István az egyetlen kivétel./ A drámapárt hatásos érvei közé ezért is ke­rülhet a vád, amelyet Bajza az Athenaeumban, majd országgyűlési röpiratában is megfogalmaz: "...az ember alig veszi észre, magyar i nyelven énekelnek-e vagy spanyolon?..." 2 ^ - s mint ilyen, az opera 1 alkalmatlan a vegyes nyelvű nézőközönség megmagyarositására. Schodelné a Honmüvészben 1841-ben közölte Donizetti Anna Bolena

Next

/
Thumbnails
Contents