Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
az esetekben a vármegye jelenléte adott biztosítékot a kulturális érdekegyesitésnek, melynek során arisztokraták és a városok küldöttei is csatlakoztak a szinpártolók testületéhez. Borsod vármegye támogatása s szervezőmunkája nélkül a miskolci, az erdélyi megyék nélkül a kolozsvári, a dunántúli helyhatóságok nélkül a balatonfüredi színházépület nem készülhetett volna el. A szinügyben is fontos, a többi megyére is kiható kezdeményező szerepe volt a vezérvármegyének, Pestnek. A játékszin tárgyában tett erőfeszítések itt jogfolytonosak: az 18o2 óta fennálló Théâtrale Institutum /két devalvációt is túlélve/ gyűjtögette a gyéren csordogáló segélypénzeket a Pesten emelendő színházépületre, Földváry Gábor és Fáy András nemzedéke pedig már a második szinpártoló generáció, akik /az l79o-es és az 181o-es évek után/ harmadjára marasztottak magyar társulatot évekre a kettős városban, ezúttal a budai Várszínházban. Csakhogy a vármegyék szinpártolásában a nyelvmüvelés szándéka és a gyakorlati tettek a pénzhiány gondjával, a művészeti és a gazdasági hozzánemértéssel találkoztak, s minél jobban közeledik a magyar teátrum is a szakosodott, üzemjellegű polgári szinház felé, annál inkább a kisszerűség, a provincializmus jegyei mutatkoznak: az emelt színházépületek évtizedekig befejezetlenek, költségelszámolásuk vaskos aktakötegek hátralékában jelentkezik levéltári forrásainkban, a nemesi-megyei művészeti vezetés korszerűtlen. 2o Pest vármegye Kerepesi uti színházépítése ügyében hasonló a helyzet. Az 183o-as évek elején felmerült három lehetőség /a Széchényi javallottá országos alaptőkével megvalósuló alapitás, a Pest város érdekeltségére épitő változat és a gyűjtéssel megindított, részvénytársasági forma/ közül csak az utóbbi, Pest vármegye javaslata volt belátható időn belül megvalósítható. A szinház fel is épült, de már megnyitása hetében technikai problémák mutatkoztak, felszereltsége pedig csak mennyiségéhen különbözött a vándortársulatokétől, hiszen jelmez-, könyv- és kottatára - vásárlások utján onnan is származott. Pest vármegye igazgató választmánya már az épitkezésből veszteségesen került ki /184o-ig 99.7o4 váltóforint 13 32/4o krajcár összes teher volt a szinházon/ - ehhez járult, hogy az első évad 355 forint 2o krajcár, a második és harmadik pedig együttesen 33.935 forint 13 krajcár deficittel zárult, mely összeget a részvénypénztárból és kölcsönből kellett az intézményre forditani. Ha az igazgató választmány érdekeltségét nézzük, az eszmei és az
