Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Kerényi Ferenc: Az operaháború

rünk. Természetesen szünetelt recenzensi működése 1837 nyarától. Vörösmarty, aki az 183o~as években irott drámáival, a játszott mű­sort ellenőrző-javitó akadémikus! nyelvművelő tevékenységével se­gítette a magyar színészetet, az Athenaeumban 1837. V. 21. és VII. 23» között folytatásokban közreadta Elméleti töredékeit és - ugyan­csak a liberális szinházpolitikai elvek népszerűsítésére - ő irta a megnyitó előadás prológusát, az Árpád ébredését, ahol sorra lép­nek szinre a megszemélyesitett ellenvélemények, mint a szinház ár­tó körülállói.Számottevő kritikusi tevékenysége azonban kizáró­lag a prózai müvekre korlátozódott, és amikor egészen kivételesen operaelőadásról ir - 1841-be n A szevillai borbély ról -, prozódiai kérdésekre hivja fel a figyelmet. 1837 őszén Toldy-Schedel Ferenc 11 szakosodott" az Athenaeum triászában az operabirálatra. A liberális szinházpolitikai felfogás hivei tehát felkészültek a Pesti Magyar Szinház vezetésére és a műsor kritikai felügyeleté­re az Athenaeumban. Velük szemben /sem a felkészültség, sem a szervezettség terén/ nem állott kezdetben egységes ellentábor. En­nek kialakulása lépésről lépésre, de gyorsulóan haladt. A pozsonyi Hirnök szerkesztője, Orosz József már aug. 29-én helyt adott egy, az Árpád ébredésé t élesen támadó cikknek, bár ebben még műsorpoli­tikai kérdések nem szerepeltek. Az év végén Csató Pál fordult szembe az Athenaeum triászával, aki a szinházi költő állásának el­nyerése ügyében birta ugyan a választmány bizalmát és Bajza tárao­gátasát, de feltételei elfogadhtatlannak bizonyultak. /Csató önbizalmát nagyban növelhette, hogy Fiatal Házasok c, sikeres vígjátékával ő volt - Vörösmarty prológusa után - az uj szinház első élő magyar szerzője./ A liberálisok ellenfeleinek szerveződése mögött viszonylag gyakran vehetünk észre direkt politikai indítékot, melyeket a sze­mélyes motívumok sem fedhetnek el mindig. A pozsonyi Hirnök su­gallt támadásaitól, a tündérbohózat és recenzió mellett titkosren­dőri jelentéseket is iírogató Munkácsy személyétől a sor az opera­16 hivek 1842. március 1-i felségfolyamodványáig terjed majd, amely az utolsó és reménytelen kisérlet arra, hogy közvetlen politikai indokokkai próbálja keresztezni a szinház liberális-ellenzéki irányvonalát. "...ma adnak a pesti német szinpadon, egy már tán százszor a­dott, de mindig szép operát, a magyar szinházban pedig egy sánta-

Next

/
Thumbnails
Contents