Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Kerényi Ferenc: Az operaháború

rünk. Természetesen szünetelt recenzensi működése 1837 nyarától. Vörösmarty, aki az 183o~as években irott drámáival, a játszott műsort ellenőrző-javitó akadémikus! nyelvművelő tevékenységével segítette a magyar színészetet, az Athenaeumban 1837. V. 21. és VII. 23» között folytatásokban közreadta Elméleti töredékeit és - ugyancsak a liberális szinházpolitikai elvek népszerűsítésére - ő irta a megnyitó előadás prológusát, az Árpád ébredését, ahol sorra lépnek szinre a megszemélyesitett ellenvélemények, mint a szinház ártó körülállói.Számottevő kritikusi tevékenysége azonban kizárólag a prózai müvekre korlátozódott, és amikor egészen kivételesen operaelőadásról ir - 1841-be

n A szevillai borbély

ról -, prozódiai kérdésekre hivja fel a figyelmet. 1837 őszén Toldy-Schedel Ferenc 11 szakosodott" az Athenaeum triászában az operabirálatra. A liberális szinházpolitikai felfogás hivei tehát felkészültek a Pesti Magyar Szinház vezetésére és a műsor kritikai felügyeletére az Athenaeumban. Velük szemben /sem a felkészültség, sem a szervezettség terén/ nem állott kezdetben egységes ellentábor. Ennek kialakulása lépésről lépésre, de gyorsulóan haladt. A pozsonyi Hirnök szerkesztője, Orosz József már aug. 29-én helyt adott egy, az Árpád ébredésé

t élesen támadó cikknek, bár ebben még műsorpolitikai kérdések nem szerepeltek. Az év végén Csató Pál fordult szembe az Athenaeum triászával, aki a szinházi költő állásának elnyerése ügyében birta ugyan a választmány bizalmát és Bajza táraogátasát, de feltételei elfogadhtatlannak bizonyultak. /Csató önbizalmát nagyban növelhette, hogy Fiatal Házasok c, sikeres vígjátékával ő volt - Vörösmarty prológusa után - az uj szinház első élő magyar szerzője./ A liberálisok ellenfeleinek szerveződése mögött viszonylag gyakran vehetünk észre direkt politikai indítékot, melyeket a személyes motívumok sem fedhetnek el mindig. A pozsonyi Hirnök sugallt támadásaitól, a tündérbohózat és recenzió mellett titkosrendőri jelentéseket is iírogató Munkácsy személyétől a sor az opera16 hivek 1842. március 1-i felségfolyamodványáig terjed majd, amely az utolsó és reménytelen kisérlet arra, hogy közvetlen politikai indokokkai próbálja keresztezni a szinház liberális-ellenzéki irányvonalát. "...ma adnak a pesti német szinpadon, egy már tán százszor adott, de mindig szép operát, a magyar szinházban pedig egy sánta-