Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)

Kerényi Ferenc: Az operaháború

-béna színjátékot; holnap a német szinházban egy csupa élettel tele parodia kerül szinpadra, a magyarban ismét szinjáték; holnapután a németben megint egy müélménnyel tele opera, a magyarban pedig újból ismét szinjáték." - hogy Munkácsy János Egy pár szó a szinészetrül s szinigazgatásrul c. cikkében 1838. jan. 25-én megnyithatta a frontális sajtótámadást Bajza ellen, arra a közönség17 viszonyok kedvezőtlen alakulása adt a valós alapot. Máshelyütt részletesen, statisztikai adatokkal bizonyítottuk, hogy - Bajzáék elvi felkészülésével ellentétben - a szinházat épitő, majd választ mányával kormányzó Pest vármegye egyáltalán nem készült fel az uj, a budai Várszínháznál kb. két és félezer nagyobb befogadóképességű épület bérletezésére, a felhivás erre csak aug. 31-én, tehát kilenc nappal a megnyitás után jelent meg. Mint Bajza is megirja országgyűlési röpiratában, az augusztusi országos vásárra felgyűlő alkalmai közönségtől várták az indulás anyagi nehézségeinek áthidalását, Vörösmarty versei pedig /

A szinház nemtője

, Az elmaradók

/ azt bizonyitják, hogy a kulturális érdekegyesités eszmei, lelkesítő indítékaitól, az arisztokraták, jelesül a Széchenyi-család jelenlététől várták az önellátás további lehetőségét. A liberális-nevelő és az elsősorban szórakoztató szinház eszménye mellett a harmadik elképzelés a fiatal radikálisok, az Ifjú : TO F Magyarország körében formálódott. A Kazinczy Gábor köré csoportosuló, szinházon belüli és kivüli radikálisok a játékszint a tömegekre hatás, a közvetlen politikai hasznosság legfőbb szószékének tekintették. Fordítóként /Kazinczy Gábor, Dobrossy István, Egressy Gábor/ és drámaíróként /Szigligeti Ede, Kuthy Lajos, Vahot Imre/ egyaránt a társadalmi cselekvés direkt tragédialehetőségeit vizsgálták, még akkor is, ha történelmi mezbe bujtatták hőseiket. Ők fedezik fel - szinházpolitikai tettként - Katona Józsefet, aki szövegszerűen kimutatható hatást gyakorol müveikre, a Bánk bán

t Egressy jutalomjátékául választja, Erdélyi János a Társalkodó 184o ápr. 22-i cikkében éleszti Katona emlékezetét. A liberális felfogás eszközével, az eredeti magyar drámairodalom támogatásával teljesen egyetértenek /maguk is gyarapitják a műsort, repertoár-tervet készitenek stb./ - de túllépnek Bajzáékon a cél minőségében /erkölcsi helyett politikai hatás/ és határozottabbak a müsorarányok ügyében. A zenés szinjátéktípusok /tündérbohózat, paródia stb./ szerepeltetését, amelyet a liberálisok közönségnevelő, szük-