Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 1. (Budapest, 1978)
Kerényi Ferenc: Az operaháború
letkiegészitő napi jegyvásárlások ülőhely szerinti megoszlásával és a napi bevételekkel is rendelkezünk. Tizennyolc bérletes és három bérletszünete8 előadáson mindössze két eredeti magyar darab szerepelt: 5-én Kisfaludy Károly Kemény Simon c. történelmi drámája, amelyet több zenei betéttel énekesjátékká fejlesztettek, 8-án pedig Munkácsy János ugyancsak zenés tündérbohózata, a Garabonczás diák. Ha a hónap bevételeit vizsgáljuk, az első helyen a Tancréd c. Rossini-opera bérletszünetes előadása áll /353 forint 5o krajcár/, ezt követi A sevillai borbély bérletes produkciója /343 forint 5 krajcár/, de a következő két helyen is zenés szinjátéktipusok szerepelnek, egy melodráma és a G-arabonczás diák. A szórakozásigény egyértelmű túlsúlyát mutató összeállítás ellenpróbáját is elvégezhetjük; a napi költségek listájának élén ugyanez a négy darab szerepel némileg más sorrendben. Az eladdig csak eszmei indokokkal igazolható játékszin útban van a kapitalista szinházi üzem felé. Ha figyelmünket ezután a nézőközönség összetételére forditjuk, megállapíthatjuk: a páholyok látogatottsága a két Rossini-előadáson a legnagyobb. A karzat a Garabonczás diák ért, a melodrámáért és a vigjátéki cselekményü A szevillai borbély ért kb. egyformán lelkesedik, a Tancréd elmarad ezektől.A földszint érdeklődése egyenletesebb, a Kemény Simon esetében megközelíti a jóval népesebb karzatot, a zeneileg igényesebb Tancréd előadásán pedig el is hagyja. Európa operaszinpadainak stílusváltása, az énekes sztárokra épitő, rendkivül látványos, költségeiben és sikerében egyaránt jelzőjét hordozó nagyopera az 183o-as évek elejére Kelet-Európában is teret hódit. Nemcsak Rossini utolsó periódusából tűzi műsorára már 183o-ban a pesti Német Szinház a Teli Vilmost, de ugyanitt - háromnégy éves késéssel az itáliai ősbemutató után - tartósan szinpadot kap Bellini is. Az idegen nő és Az alvajáró /1832/, a Rómeó és Julia /1833/, a Norma /1835/ stb. A magyar vándortársulatok közül a Kassán működő vállalkozott először - a legerősebb zenei adottságú lévén - a nagyopera szinre vitelére. 1836. január 16-án katonazenekar kiséretével és az énekes szinészi gárda legjobbjainak közreműködésével mutatták be a Rómeó és Júliát, április 12-én a Normát» mig Budán március 26-án és április lo-én Meyerbeer Ördög Róbertjének IV. felvonása adott izelitőt a szinjátéktipus uj lehetőségeiből a Várszinház közönségének - itt a pesti Német Szinház kórustagjai működtek közre erŐsitésként. Hozzájuk szerződik át rövidesen a budai
